Szolgálat 6. (1970)
Az egyház szava - A papnevelés „ratio fundamentalis“-a (Ismerteti Nagy F.)
hivatások érdekéhen végzett lelkipásztorkodás (5-10). Néhány alapvető tanbeli és gyakorlati elv megfogalmazása után az okmány szorgalmazza a felnőtt papi hivatások gondozását is (9), valamint a hivatások mun- kálásának igazi katolikus jellegét: vagyis a különböző (egyházmegyés, szerzetes, missziós) hivatások tiszteletbentartását, és az egyetemes Egyház igényeinek tekintetbevételét (10). III) Kis szemináriumok és hasonló intézmények (11-19). Szervesen be kell épülniök az egyházmegye életébe (12) és az állami iskolarendszerbe (13,16); embereket és keresztényeket kell nevelniük (14). Céljuk természetesen a papi hivatások kibontakoztatása (11); családias baráti légkörben biztosítaniok kell a hivatás dolgában való szabad döntést (13). Külön intézmények szolgálják a késői hivatásokat (19). IV) Nagy szemináriumok (20-26). Alapításukhoz szükséges feltételek: elegendő növendék, elegendő megfelelő nevelő, a teológiai főiskolához kellő számú és képzettségű professzor, épület, könyvtár, egyéb felszerelés; ezek a feltételek sokszor csak egyházmegyeközi szemináriumban valósíthatók meg (21). A szemi- naristák alkothatnak kis közösségeket ugyanabban vagy több szomszédos épületben; minden közösség élén megfelelő pap áll, a kormányzás és képzés egysége okvetlenül kötelező (23). A növendékek fokozatosan bekapcsolódnak a szeminárium életének felelős megszervezésébe; a dialógusban a döntő szót az elöljárók mondják ki (24). A fegyelmi rendet a növendékek önként fogadják el; koruk és felelősségérzésük arányában bizonyos pontokban fokozatosan lazítani kell (26). V) Elöljárók (27-31). Számos egyéb rendelkezéssel együtt a ratio nyomatékosan megkívánja pedagógiai felkészültségüket és korunk szükségletei felé való nyíltságukat (30). VI) Tanárok (323-8). Általában papok legyenek (33); megfelelő tudományos képzettséggel (34) és nevelői talentumokkal kell rendelkezniük (35); csakis tanulmányaikkal és tanítással foglalkozzanak, mérsékelt lelkipásztori munkájuk is ebben segítse őket (37); tudjanak és akarjanak teljes nevelőmunkát végezni (38). VII) Növendékek (39-43). Igen fontos a hivatások felismerése és eldöntése, az elöljárók meg az érdekeltek szoros közreműködésével (39,40). A hivatás elmélyítésére és érlelésére különböző módozatok szolgálhatnak: „noviciátus“ a nagyszemináriumi tanulmányok kezdetén; egy vagy két év nagyszeminárium után egy-két féléves apostolkodás, profán tanulmány, testi munka, katonáskodás; a diakonátus egy vagy több éves gyakorlása (42). A püspökkari konferencia határozza meg a nagyobb rendekhez megkívánt életkort (43). VIII) Lelki képzés (44-58). Ebből a sokoldalú programból csupán a főbb vezérszavakat emeljük ki: a szeretetben való tökéletesség (44), emberi, keresztényi, lelkipásztori tökéletesség (45,51), közösségi szellem (46), egyházmegyés és lelkipásztori nevelés (47), nevelés a cölibátusra és teljesen szabad választására, tehát az affektiv érettségre is (48), a papi engedelmesség lénye63