Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Rejtőző Istenség, hittel áldalak ...
valóban Téged utánzott (2 Kor 11,26-28). És most gondoljunk magunkra. Szenvedtünk mi ennyit? Tétettünk-e mi ilyen nagy próbákra? Tudjuk, hogy testvéreink közül soknak jutott osztályrészéül szenvedés, megaláztatás, életveszély. Mindenkiért imádkozunk, akik méltóknak találtattak, hogy érted szenvedjenek: hálásak is vagyunk, hogy ezeket a példákat magunk előtt láthatjuk, mert Egyházad iránti szereteted jelei ők. Ami áldozatodban mélyen megérinti szívünket, az, hogy Te nem szükségszerűségből vállaltad: „hatalmam van életemet odaadni, vagy visszavenni"; hanem szeretettől: „Nincs nagyobb szeretet annál, ha valaki életét adja barátaiért". Ez a kulcsa az áldozat megértésének: szeretetből fakad. Tulajdonképpen mi sem másért vállaltuk papságunkat, úgy gondoltuk, hogy ezt kívántad tőlünk: több szeretetet. úgy mint Pétertől, mielőtt rábíztad volna híveid vezetését, megkérdezted, háromszor is: szeretsz-e engem. Ha szeretsz, lehetsz pásztor. Ha nem, nem vagy rá alkalmas. Talán néha kísértve voltunk; visszavenni, amit Neked adtunk. Kísértéseink voltak minden oldalról. Talán legtöbbet és legkínzóbban szenvedtünk a magánytól, az elszigeteltségtől; mikor híveink voltak azok, akik nem értettek meg; az emberek, akik lassankint naturalizmusba süllyedve, lemosolyognak és kinevetnek; mikor kevés visszhangot találunk, és úgy vagyunk, mint prófétád: Elég, én sem vagyok jobb, mint atyáim, egyedül maradtam. Igen, lassan rájövök, hogy az áldozat valóban — nem könnyű. Nem akarom Uram, eltúlozni a magam kis problémáját; ismerek annyi más embert, akinek súlyosabb terhet kell cipelnie; tudom, hogy a magányérzet korunk nagy jele; és ahol tömegben élnek az emberek, még nagyobb lehet a sivatagi magány, ami az embereket fojtogatja. De valahogy úgy vagyunk, mint akik önkéntesen vállalkoztak erre az útra és Teéretted vállalkoztak. Tehát úgy véljük, hogy nagy jogcímünk van ahhoz, hogy kicsit panaszkodjunk Neked, s hogy Tőled több szeretet kapjunk, hogy dilatato corde adhassuk tovább a Te vigasztalásodat, Deus consolationum. „Da quaesumus, omnipotens Deus, ut qui in tot adversis ex nostra infirmitate deficimus, intercedente unigeniti Filii tűi passione et sacri- ficio respiremus." + GYŐZHETETLEN ÉN KÖSZÁLAM 4. Isten ereje az emberi gyöngeségben: 2 Kor 4,6-11. „Isten, aki azt mondotta: „A sötétségből támadjon a fény", világosságot támasztott szívünkben, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete 55
