Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Rejtőző Istenség, hittel áldalak ...
Jézus Krisztus arcán. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem törnek. Kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk. Földre terítenek, de el nem pusztulunk. Testünkben hordozzuk Jézus kínszenvedését, szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére. Isten dicsősége Jézus Krisztus arcán: Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség! Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért! A Te nagy dicsőséged az lesz, hogy „elsőszülött leszel“ annyi sok testvér között, hogy megváltásod kiterjed majd megszámlálhatatlan embersokaságra, akik mind arra lettek előrerendelve, hogy hasonlóvá váljanak Hozzád, és akikben a Te mennyei Atyád felismeri, hogy Fia vonásait hordozzák magukon. Valóban méltó és igazságos, hogy hálát adjunk Neked, felemelve szívünket Hozzád. Semper et ubique gratias agere! Mi csak utánozunk Téged, Uram, hiszen Te is hálát adtál az Atyának: mert szíved túláradó volt és nemes. „Abban az órában felujjongott a Szentlélekben és így szólt: Áldalak Téged, Atyám, mennynek és földnek Ura!“ És abban az órában, amelyben elrendelted az emlékezetedre szóló áldozatot, szintén hálát adtál, szemedet az égre emelve, és mi ezért is nevezzük Eucharistiának a legszentebb áldozatot. És a mennyei liturgiában látunk Téged, mint feláldozott Bárányt, és a megszámlálhatatlan sokaság harsány hangon így imád: Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és áldás“ (Jel. 5,12). A mi hálánk is ez. Hiszen mindenünk Tőled van: létünk, életünk, meghívásunk, kiválasztottságunk, papságunk. Minden egyes szó kegyelmedet énekli: méltó, hogy leboruljunk és dicsőítsünk. Tudjuk, hogy érzékeny a szíved a hálaadásra. Ismerjük fájdalmas megjegyzésedet, amikor a tíz megtisztult bélpoklos közül csak egy tért vissza hangos szóval áldva Istent (és az idegen volt), s Te olyan fájdalmas megdöbbenéssel kérdezted: „És a többi kilenc hol van?“ Itt vagyunk mindnyájan hálát adni: gratia Dei, quod non sumus consumpti. Nem a mi erőnk, hogy megmaradtunk szolgálatodban; a Te türelmed, hogy elviseltél minket; a Te szereteted teremtett bennünk mindent. Hogy is tudnánk méltón dicsérni és áldani? Tudatában vagyunk annak, hogy Te nem azért szeretsz minket különösképen, mert mi jók vagyunk, hanem — mert Te vagy jó! , A Te jóságod teremtett mindent, ami bennünk elviselhető, és amit mások bennünk jónak mondanak; a mi érdemünk az, hogy nem rontot56
