Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Rejtőző Istenség, hittel áldalak ...

— ADORO TE DEVOTE, LATENS DEITAS. —

1. Imádjuk Főpapunkat a Zsidókhoz írt levél szavaival: Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitben . . . Lépjünk tehát bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk . . . Művét befejezve örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki (Zsid. 4,14,16; 5,9). „Jézus örökre megmarad és papsága örökké tart. Ezért is üdvözítheti mindörökre azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk. — Ilyen főpap kellett nekünk: szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített, fölségesebb az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a többi főpapnak, hogy nap-nap után előbb tulajdon bűneiért mutasson be áldozatot, aztán a nép bűneiért, ő egyszersmindenkorra megtette ezt, amikor önmagát feláldozta (7, 24-27). Olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az űr emelt s nem ember (8,1-2). Lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a vér s az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem. Engesztelés sem kedves, s égő áldozat. így szóltam hát: Itt jövök Istenem, hogy akaratodat megtegyem“ ... Ez az elhatározás Jézus Krisztus testének föláldozásával egyszersmindenkorra megszentelt minket (10,5-7,10). Testvéreim, Krisztus vérének erejében megvan tehát a reményünk arra, hogy beléphetünk a Szentek Szentjébe. Ez az új életút, melyet a függönyön, vagyis a tulajdon testén keresztül nyitott nekünk . . . Járuljunk hozzá őszinte szívvel, teljes hivő bizalommal, hiszen rossz lelkiismerettől megtisztult a szívünk és testünk is tiszta vízben mosdott (10,19,20).

Ezek inspirált szavak, amelyek csodálatos fényben állítják elénk a Te főpapságodat, és a Te csodálatos örök liturgiádat. Te a mennyben örökké közbenjársz értünk: azaz folytatod főpapi szolgálatodat; s a mi szolgálatunk nagysága és szépsége a Tiédtől kap fényt és erőt; a mi liturgiánk, a mi szentségkiszolgáltatásunk nem más, mint a Te örök szolgálatodnak alkalomszerinti megjelenítése, térben és időben. Te vagy, aki miséinkben a golgotái áldozatot megjeleníted, hiszen te vagy az Áldozó és az áldozat; Te vagy ott akkor, amikor a keresztségben Isten fiává fogadod az általunk megkereszteltet; Te vagy aki feloldozó szavainknak foganatot adsz; Te törlőd le a mi kezünkön keresztül az életút végére érkezett testvérünk leikéről a bűnfoltokat; Te vagy jelen az emberi élet nagy állomásainál: a házasság és a papi rend szentségeiben.

Mikor tehát leborulunk előtted és elismerjük, hogy mi (csak részesei, megjelenítői vagyunk a Te örök papságodnak, ezzel elismerjük, papi mivoltunkban a Tőled való tökéletes függésünket: mi nemcsak terem52