Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Rejtőző Istenség, hittel áldalak ...
tésed és megváltásod alanyai vagyunk, és ilyen címen a Te tökéletes tulajdonod, de mi, gyarló és törékeny edények, a Te kegyelmed hordozói vagyunk abban az életfeladatban, ami a mi különleges osztályrészünk, hogy ti. építsük itt a földön a Szentlélek templomát, hogy közreműködjünk a Te testednek kialakulásában és hogy a Te igéiddel egybegyűjtsük az Isten népét. Elismerjük, mély imádással, hogy mi csak eszközök vagyunk a Te kezedben. + 2. Római levél (6,3-14). A Te halálod, Urunk, a legnagyobb istentiszteleti tett volt, mert vétkeinkért haltál meg, kiengesztelve az emberi nem nevében az Istent. A Te Feltámadásod, melyben ti. megdicsőült az emberi természet, élet-adóvá lett számunkra, mert föltámadtál a mi megigazulásunkra (Róm 4,25). Te vagy a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk (Ordinis presby- terorum, 5); a Te húsvéti misztériumodban való részvételünktől függ a mi keresztény életünk; ennek hirdetése, szentségi megvalósítása a mi elsőrendű papi feladatunk. Nagy Apostolod azért hangsúlyozza tehát, hogy a Te halálodba temetkezzünk el, hogy ti. meghaljunk a bűnnek, és hogy Veled együtt támadjunk fel az életre: „éljetek Istennek Jézus Krisztusban“. — Csak úgy vagyunk tehát keresztények, ha napról-napra meghalunk a bűnnek, és ha Belőled táplálkozva növekedünk az Istennek szentelt életben. Ezért adtál papjaidnak hatalmat, hogy segítsenek a praktikus „bűnnek való meghalásban“, hogy oldozzuk az emberi terheket, hogy segítsük növekedni az életet „secundum mensuram donationis Christi“. Hiszen praktikusan ebben áll a keresztény belső élet: halál a bűnnek, és élet Krisztusban Istennek (Marmion). A csodálatos ebben a tervedben az, hogy mindezt olyanokra bíztad, akik maguk is gyarlók, gyengék és bűnösek. S jól van ez így. Az a szentségi karakter, amit az egyházi rendben kaptunk, nem ment meg minket személyesen a bűntől; s tudjuk, életünk a tanúság rá, hogy mindnyájunk szívén keresztül húzódik a jó és a rossz közötti demarkációs vonal; s hogy nekünk magunknak kell előbb harcolnunk, hogy őszintén tudjuk hirdetni az evangéliumot. Jól van ez azért is, mert gyarlóságunk tudatában, jobban nyitva van szívünk Feléd, Akire rászorulunk, s Akitől mindent várhatunk. Hiszen Neked, — aki annyira elítélted a bűnt, aki annyiszor mondottad: „meg vannak bocsátva bűneid, eredj s többé ne vétkezzél“, — Neked igazán az volt a fontos, hogy az ember mindent Tőled várjon. Te egyformán szeretted János apostolt, aki szűz volt, és Magdolnát, akiben előbb hét ördög lakott, mert az volt a fontos, 'hogy ők mindent Tőled 53
