Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Rejtőző Istenség, hittel áldalak ...

Tengeren látni, hogy a vitorlások biztosabban állnak a vizen, mint a gőzösök. Mert a vizen kívül a láthatatlan elemre: a levegőre is támaszkodnak. így a hívő keresztény ember a természet erőin túl új erőforrásokat kap hitétől, amikről a hitetlen ember nem tud. A kis madárka sem esik le az ágról, még akkor sem, ha az letörik alatta, mert van szárnya és azzal a láthatatlan elembe: a levegőbe kapaszkodva elszárnyal. A hit nekünk olyan mint a napsugár: égből jön, aranyból van, vékony, de erős vihar sem képes elmozdítani, megérinti a sarat, de nem lesz piszkos, a legkisebb résen is bejön és az élet feltételeit viszi oda, ahol megjelenik.

„REJTŐZŐ ISTENSÉG, HITTEL ÁLDALAK ! “

(Rekollekciós szentségimádás)

VENEREMUR CERNUI

Reggel a szentmisénkben részesei voltunk a mindennapi csodának: megjelenült kezünk között az Áldozat, az emberiség egyedüli nagy áldozata. Mivel sokszor alig érünk rá elidőzni e nagy Jel előtt, most eljöttünk, hogy pótoljunk sok gratiarum actio-t. „Nem tudtál velem virrasztani egy órát?“ Szeretnők most imádásban tölteni ezt az órát.

Délelőtt elmélkedtünk a Te jelenlétedről — szavaidban: „Praesens (etiam) adest in verbo suo, siquidem ipse loquitur dum sacrae Scrip- turae in Ecclesia leguntur (Inst, de cultu Mysterii Eucharistici, n. 9.'». Most pedig jelenlétedről oltári szentségedben. — Az Eucharistiában különleges módon vagy jelen, „totus et integer Christus, Deus et homo, substantialiter et continenter (ibidem).

Tehát mi imádunk. „A mi századunk beteg, mert nem tud imádni — mondta valaki (P. Eymard). Elvesztette érzékét Irántad; építeni akarjuk a humánusabb világot, de elvesztettük a humánum igazi értelmét, mert Téged tagadtunk, a teljes embert s Istent, aki nélkül nincs igazi ember. Szeretnők építeni a testvériség világát, de szavunk sokszor csak frázis, — mégha igen szépen is hangzik — mert hiányzik belőle az az erő, amit Te adnál az igazi felebaráti fogalmazásokban. Nincs erőnk meg is valósítani, mert ezek csak ideológiák, mert önzésünk eltakarja a Te létezésedet; álmodunk egy szabad világról, de Téged tagadva, különféle rabszolgaságok felé haladunk.

Segíts Urunk, „digne et devote“ imádni.

51