Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Gálos László: A mi hitünk

De valójában jóval több annál, mint a kinyilatkoztatás megismerése és elismerése. A hit egész életünk ráépítése az isteni szóra, Igére; a vízre lépő szent Péter példája szerint kilépés a régi földies szemlélet deszkabordáiból és töké­letes ráhagyatkozás az isteni szóra: Jöjj! — Kértek csodát ismételten a fa­rizeusok is, mint hitüknek árát, föltételét, de maguk nem léptek rá a ter­mészetfeletti síkra, mint szent Péter, nem kockáztattak a magukéból semmit, úgy viselkedtek, mintha Krisztus függne tőlük, nem pedig ők tőle, tétlen szemlélők, fölényes bírálók kívántak lenni minden alázatosság, előlegezett ráhagyatkozás nélkül. Innen a különbség: az Úr Jézus szent Péter kérésére azonnal igennel felel: Jöjj!, a farizeusok ajánlatait, kínálkozásait pedig vagy visszautasította, vagy nem hallotta meg. „Nem adatik nekik más jel, mint Jónás próféta jele.“ A hit életközösséget támaszt Isten és a lélek között, a hit több mint értelmi meghódolás: Istentől fakadó élet asszimilációja lelkűnk­be. Ezért mondja az Úr Krisztus: „Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz, nem fog életet látni“ (Jn 3,36). Tehát a hit életközös­ség Krisztussal, ahogyan szent Pál írja: együttszenvedés, megfeszíttetés, megdicsőülés, eltemettetés, és feltámadás vele együtt (Róm 8,17; Gál 2,19; Kol 2,12; Róm 6,4). A mi hitünk nemcsak a tanítás elfogadása, igaznak- tartása, hanem örök életre kiható kapcsolat a Tanítóval: „Hívén életünk legyen az ő Nevében“ (Jn 20,31). Lehet, hogy valaki elolvassa és magáévá teszi a Koránt, de az alapító Mohameddel ebből semmi személyes, életteljes kap­csolata, viszonya nem támad. Az evangélium más: az élet Igéje, Jézus az Ige, személye és mondanivalója egy: Ö nemcsak tanítja az igazságot, hanem ő maga az igazság, a nagy Igen, a nagy Amen. (Jel 3,14; 2 Kor 1,19). Aki hiszi mindazt, amit ő mondott, az bírja őt magát is. A természeti és természetfeletti létsík jól szemlélhető a szárazföld és a víz közötti különbségben. A víz nem a mi talpunknak való talaj: a természet- feletti élet elve más: a kegyelem, ami egy magasabb létrend egészsége. A hajócska valami a szárazföldből, de vizen áll és halad, amint az Egyház evilági intézmény, de beleemelkedik a másvilágba. Az Úr Jézus Péter hajócs­kájából a víz felszínéről tanította az öböl karéjában a parton álló népet, hogy lássuk: az Egyház valami ebből a világból, mint a csónak a szárazföldből, de a belőle szóló tanítás már a víz színéről hangzik. Jézus ajkáról szól felénk, másvilági, természetfeletti. Az Egyháznak vannak földi, evilági vonásai, amint a bárkának is vannak deszkái, evezői, kormánya, vitorlái, de tanítása, igazság­készlete, kegyelmi rakománya Jézusé és rajta keresztül az Atyáé, tehát más­világból való, isteni. Ez az isteni tanítás hozzánk van alkalmazva emberekhez, hittel elfogadható, kegyelemmel megtartható, az ember Jézus ajkáról, szent Péter hajójából hangzik felénk, tehát számol embervoltunkkal, de isteni tar­talmából mégsem von le semmit. Itt van az oka annak is, hogy az Úr Jézus bár járt a víz süppedékes, inga­tag felszínén, mégsem tanított a vízen állva a parton ülőknek. Ha így tanított 48

Next

/
Thumbnails
Contents