Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Gálos László: A mi hitünk

A föltámadáskor feltűnő, hogy a tanítványok látták a föltámadott Jézust, átkarolták lábait, ettek vele, megérintették testét, sebeit és mégis „némelyek imádták, némelyek pedig kételkedtek“ (Mt 28,17), az isteni üdvözítő pedig „szemükre-hányta hitetlenségüket és keményszívüségüket, mert azoknak, kik őt feltámadása után látták, nem hittek“ (Mk 16,14). Tehát az érzéklő tapasztalás után is kellett hit, a látás, tapintás nem teszi fölöslegessé a hitet, ezért mondja az Úr Tamásnak: „Mert láttál engem, hittél, saját érzékeidnek, de boldogabbak, akik engem nem láttak és mégis hisznek, ti. kinyilatkoztatásomnak.“

A hit tehát sokkal emberibb, jobban ránkszabott élmény, mint az evidencia, a belátás, a) Az átértett igazsággal nem tudunk mást tenni, mint elfogadjuk, passzíve viseltetünk vele szemben, b) Az evidencia, a belátott igazság továbbá lelkűnknek csak egyik felét: értelmünket foglalkoztatja, a másik nagy területet: akaratunkat érintetlenül hagyja. Viszont a hit, mely isteni kinyilatkoztatásból ered, tehát az isteni értelemnek miénket túllépő közlése, nem érthető át tökéletesen, ezért a hit akarati tény, igénybeveszi az egész embert. A Credo támaszkodik ugyan a hit bizonyítékaira, érveire, logikus voltára, az egész élettel egybehangzó rezonanciájára, de a hit mégis akaratunk ténye, mert a bizonyítékok csak annyit mondanak, hogy ez hihető, okos ember részéről elfogadható, credibile. Ezért van, hogy tudósoknak híveik, mozgalmat indító követőik csak addig vannak, mig hypotéziseket, theoriákat tanítanak, mihelyt a tudományos belátás elgondolásaikat beigazolta, felfedezésük az emberiség közkincsévé vált, az élet besorozta igazságai tárába és túlment rajtuk. Az akaratot foglalkoztató aktiv lelkiség a gyakorlat mozgató ereje, ezért az egyiptomi fáraóktól a japán tenno-ig istenek leszármazottainak vallották magukat uralkodók, hogy így egészen magukhoz kapcsolják alattvalóikat. A szabadkőművesség még misztikus liturgiáról is gondoskodott, hogy egészen vallásos erőket köthessen le a maga szolgálatára, mert a hitben több erőt érzett, mint a józan meggondolást követő elhatározásban.

c) A hitben ugyanis a tárgyi ismereten túl személyi kapcsolat és ismeret is van, ezért is jobban emberi, mint a tudás. Én tudom ezt, — de hiszek ennek: az előbbi tárgyi ismeret, a logikai és metafizikai rend egybevágósága, utóbbi személyes ismeret, tekintély, kapcsolat. Mindenki, aki kérdez valamit, hitre épit: valamit nem tud, de tudja valakiről, hogy az ismeri és hűen közölni kész. A személyismeret lét és érték dolgában fölötte áll a tárgy- ismeretnek. Még édesanyánkról sem tudjuk, hogy édesanyánk, másoknak hisszük ezt és neki, ti. hiszünk minket önzetlenül és áldozatosan szerető édesanyai szívének. Istennel szemben is így van: hiszünk az igazságnak, melyet a jászoltól a keresztig áldozatos szeretettel képvisel irányunkban.

2) A hit más oldalról az isteni kinyilatkoztatás elfogadá- s a : Isten hozzánk intézett szavaival szemben megnyilvánuló helyes emberi magatartásunk. ‘

47