Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Horváth Tibor: Szentségek és hit

szonyát az emberhez, az Egyházhoz és a feltámadt Krisztushoz. E háromhoz még egy negyediket kell hozzáadnunk: a szentségek viszonyát a Szentháromsághoz.

1) Az első szempontnak megfelelően a szentségek az isteni kegyelemnek Krisztus által rendelt látható, hathatós jelei. Ez lényegében a szentségek hagyományos értelmezése. Ebben az értelemben a szentség Istentől adott természetfeletti segítség a keresztény élet különböző fordulópontjain az emberi elégtelenség és gyengeség pótlására. A szentségek tehát felelet az ember sokirányú szükségére. Az ilyen értelemben felfogott szentségtant antropológiai (embertani) szentségtannak lehet nevezni. Irányadó elve: a szentségek célja az ember (sacramenta sunt propter homines).

2) Ha most a szentségeket nem az egyes emberhez, hanem az Egyházhoz való viszonyukban akarjuk meghatározni, akkor úgy kell őket tekintenünk, mint az Egyház élet-elemeit: ezekben az Egyház lényege nemcsak kifejezésre jut, hanem meg is valósul. Ilyen értelemben a szentségek nemcsak orvosság a beteg ember számára, hanem az Egyház élet-képessége, mely által az Egyház saját egyediségét fejezi ki. Mint ahogy az ember értelmi, akarati, képzeleti, teremtői képességének fejlesztésével halad előre és éli le életét, úgy az Egyház is szentségein keresztül lesz életképes és tölti be élethivatását. Az ilyen értelemben felfogott szentségtan mérvadó eszméje: a szentségek célja az Egyház (sacramenta sunt propter Ecclesiam). így kell értelmezni a II. Vatikáni Zsinat egyháztanának azt a sarkalatos tételét, hogy az Egyház az Alap- Szentség (Ur sakrament).

A teológiai gondolkodásnak ezen a pontján lesz vita tárgya az Egyház és világ egymáshoz való viszonyának problémája, az Egyház látható határain kívül kiosztott kegyelem esetleges szentségi jellegének kérdése, és a következő látszólagos ellentétnek a megoldása is: az Egyház egyrészt az üdvösségnek egyetemes, általános, és végérvényes szentsége, másrészt viszont a kétezeréves apostoli működés nagyon is helyhez és időhöz van kötve. Az a kérdés, hogy vannak-e szentségek, legalább bizonyos értelemben, az Egyház látható keretein kívül, vagy ha úgy tetszik, a jelen Egyház kifejezett öntudatának mezején kívül, kapcsolatos egy másik kérdéssel: miképpen lehet üdvözítő hit az egyházon kívül, és ha igen, teljesen független-e ez a hit az Egyház szentségi életétől? Mindezek a kérdések a mai szentségtan és egyháztan égető kérdései, ám mi nem időzhetünk itt többet témánk természete és a cikk keretei miatt.

3) A szentségeket nézhetjük továbbá a feltámadt Krisztushoz való viszonyukban is. A teológiai gondolkodás e szintjén a szentségek valamiképpen a feltámadt Krisztusnak látható kézjeíei (gesztusai). Amenny39