Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

Régen volt, még római kispap koromban. A karácsonyi szünet előtti utolsó nap volt a Gregoriánán. Nagy osztálytermünk óriási tábláit már reggel befedte a sok írás: a világ számtalan nyelvén, mindegyik diák a magáén, odaírta karácsonyi üdvözletét. Volt ott kacskaringós indiai írás, nemesen húzódó arab betűk, ízlésesen lendülő kínai Írásjelek, sűrű örmény sorok, és latin betűkkel üdvözlet Európa, Amerika, Afrika, Ausztrália fiaitól. Én is odakanyarítottam a „Boldog karácsonyi ünnepeket“ Magyarország nevében. Az utolsó órán a diákok mind összetódultak a több száz diákot befogadó nagy tantermünkbe; énekeltünk, pénzt gyűjtöttünk a római szegényeknek, a végén pedig a karvezető francia kispap felhívására rázendítettünk latinul a Mise Krédójára. Sok száz fiatal férfi, a világ minden tájáról, — fehérek, sárgák, feketék, — kik rátették egész életüket Krisztus követésére, énekelték ott egy szívvel, egy lélekkel: „Credo in unum Deum, et in unum Dominum. Credo in Spiritum Sanctum. Credo unam sanctam catholicam et apostolicam ecclesiam ..." A szívünkbe markolt ez az ének, soha sem tudom elfelejteni. Ott nem csak tudtam, hanem megéltem a nagy, egyetemes, évszázados Egyház hitét. De nemcsak ott Rómában, a hit mindenütt egy nagy közösségi aktus: „Simul fiximus oculos in lumen veritatis“. „Együtt szegeztük szemünket az igazság fényére“ — ahogy Ágoston mondja. Itt Japánban is, ha egy eldugott kis faházacskában, a milliós neonfényes nagyváros tengerében meghúzódva, tiz keresztény, férfi, asszony, fiú, leány, kisgyerek, üli körül a gyékényen miséző pap oltár-asztalát, ők is éppen úgy benne állnak a mérhetetlen időt és tereket átölelő közösségben, Ábeltől az utolsó napok szentjeiig: „Mi hiszünk az egy Istenben, az egy Úr Krisztusban, az egy Lélekben".

10. Ennek a hitnek, — és ez a tizedik tulajdonsága — központja van, ami mindennek kulcsa. Hitünk, mint fejtegetéseink elején mondottuk, ráhagyatkozás Istenre, az Isten szavára. De ez a szó mond valamit: a hitnek tartalma van. És ez a tartalom nem összefüggéstelen tételek sorozata, hanem szerves egész. Van egy gyújtópontja. Kifejezhetjük különböző szavakkal, de értelme egy. Jézus így mondta: „Eljött az Isten országa". Szent Péter és vele az őskeresztények egyszerűen így mondották: „Úrrá és Felkentté tette Isten azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek". Pál így mondta: „Meghalt Krisztus a mi bűneinkért; feltámadott megigazulásunkért". A trienti zsinat így mondja: „Először is azt hisszük, hogy a Krisztusban történt megváltás által az Isten kegyelmével megigazulttá teszi az igaztalant“. A II. Vatikánum így mondja: „Velünk van az Isten, aki kiszabadít a bűn és halál sötétségéből és feltámaszt örök életre“. Vagy így mondhatjuk: „Hiszem, hogy az Atyaisten Fiában és Szendéikében közvetlenül odaadja magát mint igazság és szeretet a bűnös világnak, hogy a világ a Szentlélek szeretetében, Fia által eljusson az Atyához és az ő életéből éljen“. Vagy talán még rövidebben így mondhatjuk: „Hiszem, hogy az Isten önmagában és e világ felé abszolút a g a p é , feltétlen szeretet. És hiszem, hogy aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne, hogy ítélet alá nem kerül, hogy már átköltözött a halálból az életre.

11