Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

fáján? Ezek a kérdések az emberiség alapvető problémáját érintik. „Miért születni? Minek élni?“ Nemcsak a „nagy természet“, hanem az ember is „kiégett szívvel“ ezt kérdezi. A kereszt és feltámadás Krisztusa adja meg a diadalmas választ. Az Isten az élet barátja. Életet akar és nem halált. Semmi kárba nem vész. A szeretet és műve megmarad. Megőrzi a feltámadott Krisztus szívében és keresztül a halálon beleemeli az életbe. Ezer bukáson át hazavezet az út, oda ahol a Fiú a dicsőség stigmáival jegyzett világot átadja Atyjának, hogy Isten legyen minden mindenekben (1 Kor 15,28). Aki hisz, az tudja, hogy az Isten önmagát ígérte oda a világnak: az Igében látni, a Lélekben szeretni őt és egynek lenni a „szentek nagy közösségében". Ezt hiszi a világ jövőjének, aki Krisztusban hisz.

8. De ez a jövőbe vetett rendületlen hit nem teszi a hitet tétlen álmodozássá. A hit nyolcadik tulajdonsága az, hogy „tevékeny“. Az a hit, amelyik, mint Pál mondja, „érvényes", a „szeretetben tevékenykedő hit“ (Gál 5,6). Igaz, létezhet hit szeretet nélkül is, de ez vagy most születő tökéletlen hit, vagy halálosan megsebzett, széthullófélben lévő hit. A hit valódi formája a tevékeny szeretetben való teljes odaadás. A hit az ember alapállásfoglalása életével, létével szemben: az ilyen alapállásfoglalás, ha létezik, befolyásol minden tettet, minden gondolatot. A hitből élet fakad, hálás élet. Az Isten megbocsátott, hát hogyne bocsátanék meg én is. Az Isten szeret, hát hogyne szeretnék én is. Krisztus szomjazik testvéremben, hát hogyne adnék inni neki. Krisztus meztelen a szegényben, hát hogyne ruháznám. Hiszem, hogy egy az Atyánk; hogyan találkozhatnék valakivel, hogy testvéremnek ne vallanám. Hiszem, hogy maga az Isten fia jött közénk, hogy „legyen úgy, mint aki szolgál“, hogyan tölthetném el életemet uraskodással, anélkül, hogy az embert, minden embert szolgálnám. Ha a hitemből nem folyik ilyen hálás, szerető, szolgáló élet, ki tudja, van-e hitem igazán. Ijesztő ez talán nekünk szegény, gyenge, következetlen embereknek. A mi hitünk bukdácsoló hit, bűnbánó hit, irgalmasságért könyörgő kishitűek hite. Ezért nincs számunkra más lehetőség, mint hogy annál keressünk támogatást hitünknek, kinek hite el nem fogyhat a világ végéig az évszázadokon át: ez pedig nem más, mint az Isten népe, az Egyház.

9. Ez hitünk kilencedik tulajdonsága: a keresztény hit egy közösség hite, az Isten népéé. Igaz, nincs személyesebb, egyénibb dolog az én hitemnél. De ugyanakkor ez az én kis, gyenge, tegnap született, homályos hitem részesedés az egyetemes Egyház nagy, erős, tévedhetetlen, évezredes hitében. „Pisteuomen“, „Mi hiszünk“, így kezdődtek a régi zsinatok Krédói. Ez a „mi" ott született a Sinai hegy lábánál, ott fakadozott az apostolok szívében Galilea útjain, ott olvadt egybe a nyelvek viharában pünkösdkor, ott orgonái az Egyházatyák harmóniájában, ott áll kővé formálva a középkori katedrálisokban, ott lüktet öt világrész milliónyi hívőinek lejkében. „Mi hiszünk“, az egy Lélek erejében, hiszünk az egy Istenben, az egy Úr Krisztusban, és hisszük a bennük egybefont nagy, közös testvériséget.

10