Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

felhő takar el mindent és födi el az eget, egy, csak egy csillag ragyog hal­ványan: Betlehem csillaga, a Golgota éjének csillaga. Több nem adatik ne­künk, ez elég kell, hogy legyen. Ebbe az egy csillagba vetjük minden re­ményünket, ráadjuk életünket. A nagy sötétségben, mégis hiszek. De mert annyi a sötétség, hitünk a világosság Istenében mindig megkísér­tett hit. Olyan mint egy kis gyertyaláng a nagy éjszakában. Rátör ezerfelől a sötét, az egész világűr éjszakájának támadása egyetlen gyertya lobogó lángocskája ellen. És, csodálatos, amikor egy világnyi sötétség a gyertya fényköréhez ér, hogy megfojtsa, — elfoszlik, fénnyé olvad. A sötétség csak addig látszik nagyhatalomnak, amíg messze van a fénytől; ha közelébe ér, hogy rátörjön, feltárja semmivoltát. így van a hittel is: kis lángja ég év­századok minden sötétségén át, minden kételyen, minden halálon, minden pusztuláson át, erősebb mindennél. Mert az isteni olaj, a Lélek élteti. 6. Nincs biztosabb ismeret, nincs biztosabb alap, mint a hit, mert magára az Isten bölcsességére és erejére támaszkodik. Ez hitünk hatodik tulajdonsága: a hit sziklára épült ház. Jöhet eső, jöhet vihar, rátörhet a házra, az össze nem omlik: sziklán áll. Ez a szikla nem más, mint maga az Isten, az örök igazság. Görögül „a!etheia“-nak mondják az igazságot. Szószerint fordítva: „nem- rejtezettség". A görögök úgy érezték, hogy az egész világ képmás, talány, melynek mélyén ott rejtőzködik az igazi lét. A misztikus meglátás pilla­natában tárul fel a barlangbörtön lakóinak csodálkozó szeme előtt a valóban létező világ, melynek a mi felületes világunk csak árnyéka. A zsidók „emel­nek mondják az igazságot. Szószerint fordítva: „hűség“. A zsidók az alkotó, szóló, szövetséget kötő Isten hűségében találták meg az igazságot. Az Isten szavát hallották, abba vetették bizalmukat és így álltak az igazság szikláján. Krisztusban egyesül e két nagy vonás: ő a megbocsátó Isten, a halottakat feltámasztó Isten hűségének tanúja, de egyben őbenne, mint meg­testesült Istenfiában feltárul előttünk a lét gyökere: az Isten, aki „Én vagyon­nak hívja magát. Krisztus az emberarcú Isten, aki csak a teljes áldozat erőtlenségében tudja igazán kinyilatkoztatni mindenhatóságát. Ezen a krisztusi létfeltáráson, kiben velünk a hűséges Isten, ezen alapszik a mi hitünk. Nem emberi eszmefuttatáson, nem emberi bölcsességen, nem emberi erőn, hanem az Isten erején és az Isten bölcsességén, mely akkor is, ha végtelen gyenge­ségnek és bolondságnak tűnik, végtelenül nagyobb minden erőnél és minden tudománynál (Vö. 1 Kor 1,19-31). 7. Ez az Isten hűségében gyökerező hit jövőt nyit meg számunkra, jövőt ad az egész emberiségnek, az egész világnak. Ebben találjuk hitünk hetedik tulajdonságát. A hit reménybe nyílik, mert alapja a világnak jövőt ígérő Isten. Van-e jövője a világnak? Van-e értelme az ember művének? Az élet győz-e, vagy a halál? Elválás lesz-e a vég, vagy találkozás? Elporladás, vagy fölmagasztosulás? A mindig feljebb törő világ fejlődése értelmetlen örvénybe hull-e majd vissza, vagy talán örök virág nyílik a fejlődés múlandó 9

Next

/
Thumbnails
Contents