Szolgálat 5. (1970)
Egyház szava - A papok továbbképzése
vatore R. febr. 9-10-i száma tette közzé.) A Papok Kongregációjának levele a továbbiakban kiemeli, hogy a mély élet és a helyes teológiai továbbképzés segíti a papságot a termékeny lelkipásztori munkában. Ezt a tevékenységet mindig a felebarát őszinte szeretetének kell inspirálnia: a lelkipásztori munka különbözik tehát a szociális vagy a politikai tevékenységtől. Az apostoli munka alapja és állandó követelménye az életszentségre való törekvés. A papság eme hármas továbbképzéséhez megfelelő mesterekre van szükség. A dokumentum igen fontosnak tartja, hogy ezeket a mestereket az egyházias szellem töltse el; hogy ne legyenek a meggondolatlan újítások rajongói; hogy figyeljenek korunk szükségeire, de ugyanakkor a hagyományt is vegyék figyelembe, amikor választ keresnek a mai kérdésekre. Legyenek mindenekelőtt példamutatók az életszentségben. Az általános megfontolásokat nyújtó első rész végén a Papok Kongregációja arra szólítja fel a püspöki karokat, hogy minden egyházmegyében nevezzenek ki egy-egy tanulmányi igazgatót, vagy pedig állítsanak fel két-három tagból álló bizottságot a papi továbbképzés irányítására. — A második rész néhány gyakorlati utat, módszert ajánl. A papi továbbképzésről az Ordináriusnak kell gondoskodnia: neki kell tehát kiválasztani a célhoz vezető eszközöket. A dokumentum néhány kipróbált utat jelöl meg. Emlékeztet arra, hogy már az Ecclesiae Sanctae k. motu proprio is előírta: a szentelés után egy teljes lelkipásztori évet kell biztosítani a fiatal papoknak. Ez alatt a különböző lelkipásztori tevékenységek megismerésével felkészítik a szemináriumot befejező papokat a gyakorlati lelkipásztorkodásra. A levél emlékeztet a kánonjogi előírásra is, amely a fiatal papoknak kötelezővé teszi, tanulmányaik befejezése után három évig, a különböző vizsgákat. E vizsgák anyagát és a gyakorlati módozatokat az ordináriusok vagy a püspökkari konferenciák határozzák meg. Hivatkozva a Presbyterorum Or- d i n i s k. zsinati dekrétumra, a Papok Kongregációjának levele azt sürgeti, hogy a papok néhány évvel szentelésük után résztvehessenek teológiai és lelkipásztori továbbképző kurzusokon. Nagyon kívánatos, hogy mielőtt az ilyen kurzusokat megkezdenék, pár napig lelki magányba vonuljanak vissza. Természetesen, az „aggiornamento" eme lehetőségét a papság valamennyi tagjának nyitva kell hagyni. A dokumentum felszólítja a teológiai fakultásokat is, hogy szervezzenek tanulmányi kurzusokat; esetleg levelezés útján is bekapcsolhatják a papságot. A püspökök pedig gondoskodjanak arról, hogy egy vidék vagy egy-egy generáció papjai összejöhessenek; adjanak papjaiknak tanulmám-' szabadságot, szervezzenek könyvtárakat és létesítsenek lelkipásztori irtézeteket. A dokumentum befejező szakasza ismét figyelmeztet arra, hogy a Papok Kongregációja nem akarja pontosan megszabni a papi továbbképzés módozatait; párbeszédet akar kezdeni a világ püspökeivel, ezért nagyon hálás lesz, ha közérdekű híreket, információkat pap a világ bármely részéről. A most megkezdődött párbeszéd célja az, hogy minél jobban szolgálja a papok továbbképzésének fontos ügyét. » 77
