Szolgálat 5. (1970)

Egyház szava - VI. Pál levele Villot bíboros államtitkárhoz a papi cölibátusról

VI. PÁL LEVELE VILLOT BIBORQ3ÁLLAMTITKÁRNAK A PAPI CÖLIBÁTUSRÓL

Az Osservatore Romano február 4-i száma első oldalán tette közzé azt a levelet, amelyet a Szentatya Villot bíborosállamtitkárhoz írt a papi nőtlenségről. VI. Pál ezt a harminc év óta nem használt „formulát“ választotta, hogy állást foglaljon a hollandiai egyház követeléseivel kapcsolatban. A levél jórészét szószerinti fordításban közöljük; csupán bizonyos stílusfordulatokat, vagy lényegtelen kitételeket hagytunk el.

„Bíboros Úr! — Hollandiában a napokban a papi cölibátussal kapcsolatban nyilatkozatokat tettek közzé. Ezek mély fájdalommal töltöttek el bennünket és számos kérdést vetettek föl lelkűnkben; egyrészt a római katolikus egyház szent törvényét támadó súlyos állásfoglalás inditóokait, másrészt az Isten népe, különösen pedig a papság és a papságra készülő fiatalok körében várható visszahatást illetően. Az egész egyházban mekkora zavar lesz mindennek az eredménye és milyen visszhangot fog kelteni a dolog a keresztények és az egész embercsalád más tagjai részéről! E kérdésekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy apostoli hivatalunkban közvetlen munkatársunk előtt ki kell tárnunk lelkünket.

— Alázatos és teljes őszinteséggel mindenekelőtt azt kérdezzük magunktól, hogy nem vagyunk-e valamiképpen felelősek ezekért a szerencsétlen döntésekért, amelyek saját magunk és — úgy hisszük — az egész egyház felfogásától eltérnek.

Az Úr Isten a tanúnk, hogy mekkora nagyrabecsüléssel, szeretettel és bizalommal viseltettünk a holland egyház iránt. És ön, Bíboros Úr, tudja, hogy mekkora tisztelettel és barátsággal igyekeztünk mind személyes tárgyalásainkban, mind leveleinkben, mind a szentszék hivatalainak érdeklődésén keresztül a szóbanforgó nyilatkozatok elhangzását megelőzni. Ezek a nyilatkozatok sok bizonytalanságnak és zavarnak az előidézői. Következésképpen súlyos és sürgető kötelességünk, hogy világosan megmutassuk, mit gondolunk és mi a szándékunk. Mert a Gondviselés ebben a nehéz órában valamennyi egyház gondját a vállunkra rakta.

Jól ismertek azok az érvek, amelyekre hivatkozva a római-katolikus egyház annyi kegyelmi, életszentségi és apostoli gyümölcsöt termő évszázados törvényét gyökeresen meg akarják vátoztatni. De ezek az érvek — és ezt minden félreértést kizárva mondjuk — ezek az érvek nem győznek meg bennünket. Ezek az érvek ugyanis egyáltalán számba sem veszik mint valóságot a természetfeletti rendet, pedig erről megfeledkezni sohasem szabad.

Mivel ezek az érvek a természetfölötti valósággal nem számolnak, a papság eredeti tiszta fogalmát is kikezdik. Mert az egész kérdést más dimenzióban, mint az evangéliumi küldetés dimenziójában, vizsgálni nem lehet. Ugyanis hitünk és az Isten országába vetett reményünk erejében ennek az evangéliumnak vagyunk hírnökei és tanúi. A püspöknek és a papnak arra

73