Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A Szenvedő Szolga nyomában

Izrael Jahweh szolgája

Ez a szolgálat, amint mondottuk, az üdvösségtörténet átfogó valósága. A Krisztus-misztérium kezdete Izrael. Az Ószövetség egésze tanúsítja, hogy Izrael Jahweh szolgája. Erre kötelezte magát a Sinai Szövetségkötésben. Mint „papi nép" (Exod. 19,5-6) hivatott nemcsak kultikus szolgálatra, de az Isten-tisztelet liturgiáján túl a Szövetség Népének egész élete és annak minden vonatkozása arra hivatott, hogy Jahweh megváltó jóságát tanúsítsa és közvetítse a többi népeknek. Bár ehhez a szolgálat-hivatáshoz sokszor hűtlenek lettek, amit a próféták ostoroztak; bár ez igen sokáig szűk nacionalizmusban rekedt meg, a babilóniai fogságtól kezdve ennek az egyetemes hivatásnak éltek. Igaz, hogy Isten és a nép szövetség-viszonya áthidalta a szolgaúr kapcsolat ridegségét és enyhítette annak megalázó függőségét, amit az is mutat, hogy Jahweh-lzrael viszonya főleg a házasság, a férj-feleség bensőséges szeretet-kapcsolatában nyert kedvelt kifejezést, azonban megmaradt a függőség, a Hozzá való feltétlen hűség kötelezettsége, ami lényege a szolgálatnak.

Jézus — úr és szolga

Izrael „csak árnyéka a jövendőnek. A valóság Krisztusban van“ (Kol. 2, 17). Az előkép beteljesül Jézus Krisztusban. Ezért nem csoda, hogy az Újszövetségből Krisztust mint szolgát ismerjük meg. Viszont azért szolga, mert egyúttal Úr is. Jézus Krisztus Úr és szolga, ez a kinyilatkoztatásnak Reá vonatkozó két egymásbatartozó alapvető adata.

Az Újszövetség egészében semmi kétség, hogy a Krisztus-misztérium ebben foglalható össze: Jézus az Úr! Ebben összpontosul az apostoli igehirdetés: „Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek" (Ap. Csel. 2,36). Jézus halálának és feltámadásának húsvéti tettében, amely egész élete Atyja iránt való engedelmes, szolgáló szereteté- nek összegezése és kifejezése, emberségében is elérte a teljességet Atyja jobbján. Ezért Benne élünk és mozgunk (vö. Róm. 14, 8-9), Hozzá tartozunk, övéi vagyunk, vére árán megszerzett nép vagyunk (1 Pét. 1, 18-19), Ö életünk forrása (Jn 5,26), legfelsőbb bíránk (2 Tim 4,1), az egész teremtésre kiterjedő, azaz kozmikus az uralma (Kol 1,14-17; Róm 8,20-22). Vagyis Krisztus birtokolja az Úr-aság teljességét.

Ez a krisztusi Úr-aság azonban nem elnyom, nem megfélemlít, nem kifoszt, nem eltipor, nem elnémít, nem meghunyászkodtat, hanem felemel, segít, véd, pártfogol, boldoggá tesz, üdvözít. Vagyis Úr-asága teljességét szétosztja, benne részesíti övéit, hiszen Jézus „az első sok testvére között“ (Zsid 2, 11-13). Más szavakkal, teljességéből mindnyájan merítünk (vö. Ef 4, 4-12).

Ebben áll Krisztus szolgálata. A Szentírás akár főpapnak nevezi, akár közvetítőnek hívja, akár üdvözítőnek írja le, mindig egy és ugyanazt mondja Krisztusról. Azt, amit a hitvallásban is megvállunk: lejött a mennyekből

6