Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Mihályi Gilbert: A Szenvedő Szolga nyomában
üdvösségünkért. „Én vagyok, aki szolgálok" (Lk 22,27), mondja önmagáról. Élete minden mozzanata szolgálat. Elég, ha messiási működése két döntő pillanatára utalunk. Messiási élete kezdetén Keresztelő Szent János az ószövetségi húsvétnak áldozati szolgálatra utaló „íme, az Isten Bárányáéval köszönti a megkeresztelkedésre megjelenő Krisztust, az égből pedig az Izaiás- nál (42,1) található Messiásra vonatkozó „szolga-ének"-nek „ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik“ szavai jelzik az elinduló élet irányát. Amikor pedig messiási szolgálata tetőpontjához érkezik, Isten élő Bárányaként ennek a szolgálat-hivatásnak teljességében találjuk: „Ez az én testem, amely értetek adatik" és „ez az én vérem, amely értetek ontatik“. Majd pedig a megváltó megtisztulást szimbolizáló, különben rabszolgának fenntartott lábmosásban a legérthetőbben kinyilvánítja önmagát és meghatározza követőinek magatartását: „Ha én a mester megmostam lábaitokat, nektek is meg kell mosni egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amint én tettem, ti is hasonlóan cselekedjetek" (Jn 13,14-15). Ha pedig mindezek hallatára valaki megkérdezné: hát nem a „lelkek üdvözlésére" jött Krisztus? A kinyilatkoztatás fentebb vázolt adatai alapján válaszunk csakis igen lehet. De a „lelkek üdvözítésé“-t nem szabad a katekizmus bojtos tanításában és ennélfogva szűkkörű értelemben magyaráznunk. Semmi kétség, Krisztus embereket jött üdvözíteni s nemcsak az ember egy részét, amit léleknek nevezünk. Mi hisszük a testnek feltámadását és az örök életet, vagyis az ember, a teljes ember üdvösségét és nemcsak a lélekét. Az üdvözítés következőleg magában foglalja az emberi lét egészét. Krisztus ezért betegeket gyógyított, éhezőket táplált stb. Mindezt tette, mint üdvözítő, mert jól tudta, hogy az üdvözítésnek ki kell terjednie az emberi sors egészére és az embernek embertársaitól való elkülönülésének megszűntetésén kell kezdeni Istenétől való elidegenedésének orvoslását. Ezért az üdvözítés gyógyító és kibékítő munkájának fel kell ölelnie az ember társadalmi, gazdasági, kulturális és egyéb vonatkozásait is. A mondottakból világos, hogy a szolgálat Krisztus életének nemcsak itt- ott megnyilvánuló mozzanata, hanem annak alapjellege. Szolgálat nemcsak az, amit végez, hanem ez Krisztus létének mibenléte. Ezért is vonatkoztatja magára eléggé kifejezetten (Lk 24,26) Jahweh „szenvedő szolgájának" izaiási (53,1-12) leírását és ezért hangsúlyozza: „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul adja oda életét sokakért" (Mt 20,28; Mk 10,45). Egyház — az üdvösségszolgálat szentsége a világban A teológiailag elmélyült Egyház-öntudatunkban, amelynek a II. vatikáni zsinat Egyházról szóló hittani határozata a hivatalos megfogalmazója, az Egyház nem valami klub, amely elzárkózik a világtól és kiválasztottsága, valamint az örök igazságok birtoklásának öntetszelgő tudatában díszeleg, hanem a világ szolgálatára hivatott. Az Egyház tehát nem öncélú szervezet, hanem 7
