Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - r a.: Az elsőáldozás új rendje Németországban
hegyen — a szentmisében a megdicsőült Krisztus van köztünk titokzatos módon. Az utolsó vacsora — átváltozás, szentáldozás. Jézus megáldja a gyermekeket — áldás a mise végén. Jézus felszólít: „Szeressétek egymást“ — a szentmiséről hazamenve megvalósítjuk. Az ünnepélyes áldozás előtti hetekben megbeszéljük a mise fő részeit: közösen imádkozunk, Jézus szavát halljuk, kenyeret adunk ajándékba a mennyei Atyának, amely Krisztus testévé lesz és amelyet eledelül ad nekünk. 7) Szentmisére való nevelés a gyakorlatban Hogy a liturgiára való nevelés ne maradjon elmélet, ahhoz szükséges, hogy a hittanóra keretében külön gyerekmisét is tartsanak; hogy azt a vasárnapi misét, amelyre a gyermekek legnagyobb számmal jönnek, valóban „gyermekmisévé“ tegyék, gyermekek számára érthető imákkal, énekekkel, szentbeszéddel és rövid, inkább imaszerű magyarázatokkal. Ahol lehet, vasárnap — esetleg egy külön teremben— külön szentmisét tartanak a gyermekek számára, azok aktiv bevonásával. A francia hitoktatásban vezették be a liturgiára való nevelés céljából az un. katekétikus celebrációt. A tanultakat változó imába foglalva és megfelelő mozdulatokkal kísérve imádkozzék — kellő gyakorlat után — a hittanóra végén egy másik, ünnepélyesebben berendezett szobában. A gyermekek ezáltal megértik a pap gesztusait, saját testtartásukat (térdhajtás, állás stb), megismerik és gyakorolják a szentmise egyes imáit, de áhítattal kísérve. A német tanterv újabban az 1. elemitől kezdve jónak lát ilyen katekétikus celebrációt vagy katekétikus ünneplést az osztályban, ami természetesen csak kellő előkészítés után sikerülhet. Természetesen megtanítjuk a gyermekeket szentáldozás előtt és után saját szavaikkal, esetleg röpimákkal imádkozni. Tudjon a gyermek áldozási imákat könyv nélkül is. Sok templomban megelégszenek az áldozási énekekkel. Talán ezzel az ellenkező végletbe estünk, ha a szentmise közösségi jellegét annyira hangsúlyozzuk, hogy a magánimára nevelést elhanyagoljuk. Tapasztalat szerint az áldozási énekbe nem kapcsolódnak be a gyerekek teljes lélekkel, meg kevés is, gyakran a szöveg is felülmúlja értelmüket. A gyermekek figyelme kifárad a szentmise alatt és éppen a szentáldozásnál lesznek nyugtalanok, szétszórtak. A gyermekek még nem tudják nyugodt külső mögé rejteni szórakozottságukat. A felügyelő pap is elmegy a szentáldozásnál segédkezni. Ezért kell a gyermekeknek a szüleik mellett maradniok, akik irányíthatják imáikat a szentáldozásnál. Ha a gyermekek egy csoportban hallgatják a szentmisét, akkor szükséges, hogy ne csak az első áldozás napján (ez csak „külső ünnepélyesség" lenne), hanem később is egy felnőtt segítő szólítsa fel a gyermekeket áldozás előtt összeszedettségre, imádkozzon hangosan áldozás előtt és után, esetleg a gyermekekkel váltakozva, imakönyvből vagy könyv nélkül. Ily módon elkerüljük, hogy a gyerekek (a mozgás hatására) éppen a szentáldozás után kezdenek el nevetgélni, fecsegni, ami annyi felnőt63
