Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - r a.: Az elsőáldozás új rendje Németországban
tét megbotránkoztat (pedig a gyerek nem tehet róla, hogy egyedül hagyják), a gyerektől pedig elveszi a szentáldozás élményét. Ha a szentáldozás perceiben nem állunk a gyermekek mellett, nem irányítjuk lankadó figyelmüket, „immunissá" tesszük őket a szentáldozás értékei iránt. Egy tanító se merné az osztályban a helyükre érkező gyerekeket külső foglalkoztatás nélkül 5-8 percig magukra hagyni, hogy ez alatt az idő alatt „csendben gondolkodjanak", vagy kapcsolódjanak be egy számukra unalmas dal közepébe; a szentmisén azonban egyesek természetesnek tartják ezt a lélektani képtelenséget. Hogy a szentáldozás utáni csendes ima i s sikerüljön (a gyerekek csak nagyon rövid ideig képesek rá, de erre is kell alkalmat adni), már előzőleg kell a gyermekeket hosszú időn át a csendes imához szoktatni. Esti ima után, az osztályban a közös hangos ima végén, felszólíthatjuk a gyermekeket, hogy csendben beszéljenek Istennel, ameddig akarnak. Indítást, témát is adunk: hálaadás, dicséret, köszönet, kérés, gyakran éppen a napi élethez kapcsolódva. Aki ezt gyakorolja gyermekekkel, tudja, milyen kevés gyermek tud eleinte egyetlen mondatot magában megformálni, és milyen lassan jut el odáig, hogy egy vagy két percig saját szavaival imádkozzon. Nagyon hasznos, ha a gyermekeket — anélkül, hogy tudnák — elmélkedni tanítjuk. A hallott bibliai történet mondanivalóját lerajzolják. Előzőleg azonban csukják be szemüket, gondolják végig, nézzék és hallják bensőleg — tulajdonképpen elmélkedjék, — mit tett és mondott Jézus. Ezt el is mondhatják. Utána nyúlnak papírhoz és ceruzához. A gyermekek csodálatosan elmerülve dolgoznak: elmélkednek rajzolás közben. Éppen a misén való aktiv, összeszedett részvétel, imádság az, amiben a gyermekeket a családban is, a hittanórán is tovább kell vezetni. Már szombat este el kell dönteni, megy-e a gyermek másnap szentáldozáshoz. Ha igen, akkor egy kissé előkészítjük, motiváljuk ezt; esti imában kerüljön sor lelki- ismeretvizsgálatra, bánatra, esetleg egy áldozás előtti imára is. Misére menet is megemlítjük pár lelkesítő, kedves szóval a küszöbön álló találkozást Krisztussal. Az oktatás se maradjon teljesen az iskolai hittanóra feladata: a szülők továbbra is foglalkozzanak gyermekeikkel bibliai történeteken keresztül, az iskolában tanultak megbeszélésével. Lelkészi munkája szempontjából is döntően fontos, hogy a plébános ne veszítse el a következő években sem a kialakult kapcsolatot a gyermekekkel és szülőkkel, hanem továbbra is támogassa a szülőket istenadta feladatukban, hogy gyermekeiket Isten szeretőre neveljék. r. a. IRODALOM Die Hinführung der Kinder zur Eucharistie. Handreichung für Seelsorger und Katecheten. Kath. Schulkommissariat, 8 München 2, Max- burgstr. 2, 1968. 12 1. Wie führen wir unsere Kinder zur Eucharistie. Handreichung für Eltern. Kath. Schulkommissariat, München, 1968, 12. 64
