Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - r a.: Az elsőáldozás új rendje Németországban

Miről beszéljenek a szülők gyermekeiknek? Alapvető fontosságú, hogy Isten jóságát és szeretetét ismerje és élje meg a gyermek. Éppen ezért nem beszélünk sem a családban, sem az első három osztályban a bűnbeesésről és Isten büntetéséről, Káinról és a vizözönről sem. Nem szabad a gyermeket nevelői kényelmességből vagy tehetetlenségből Isten büntetésével fenyegetni, — először bizalmát, később hitét teheti tönkre. Még nem beszélünk az eredeti bűnről, tehát a megváltás gondolatáról sem. Jézus Krisztust azért küldte az Atya, hogy elmondja, mennyire szeret bennünket és magához hív minket. Hű maradt feladatához a szenvedésben is. Ö vezet bennünket az Atyához. így érthető, ha az első áldozás előtt még nem beszélünk a szentmiséről mint Krisztus keresztáldozatának megjelenítéséről — amit még úgysem értene meg a gyermek —, hanem mint lakomáról, Úrvacsoráról, amelyben már itt a földön maga köré gyűjt bennünket és szent Testével táplál. Nem a hitigazságból, hanem a gyermek életének tapasztalataiból indulunk ki: a mindennapi életben is táplálkozunk, de együtt eszünk; vannak ünnepélyes vacsorák, ahol az együttlét, beszélgetés mindenkit örömmel tölt el (egzisztenciális katekézis). Ha előtte megbántottunk valakit, kibékülünk vele. így rögtön érthetővé lesz a szentmise közösségi jellege is. (Ez követeli meg, hogy a gyermek mindig szüleivel vagy legalább osztálytársaival együtt vegyen részt a szentmisén, különben egyedül érzi magát, nincs közösségben és nem is jön többet.)

A 4-5 éves gyermeknél ennyi tudás elég egy bensőséges szentáldozáshoz. Természetesen ezt egy képes biblia történeteivel bővíthetjük. Fontos azonban, hogy az előkészület ideje alatt a családban örömteli várakozás, különösen szeretetteljes hang uralkodjék; a gyermekkel imádkozzanak gondosabban, mint azelőtt. Nem különleges erénygyakorlatokat, „jóságot“ kell megkövetelni tőle, hanem hogy kedves legyen mindenkihez.

A 6-7 éves gyermekeknél valamivel többet mondunk, kiegészítjük bibliai történetekkel, a szentmise egyes részeire is rámutathatunk (részletesen a 3. elemiben fogják tanulni). Főtémák: keresztség, mindennapi kenyerünk, a kánai mennyegző, a csodálatos kenyérszaporitás, az utolsó vacsora, Jézus vasárnaponként meghív bennünket; az evangéliumban az ő szavát halljuk; átváltozás és áldozás; imák szentáldozás előtt és után.

Ugyanezt tanuljuk részletesebben a gyermekekkel a 2. elemiben is a hittanórán. Az 1. elemiben megpróbáltunk egy Isten-képet közvetíteni, a 2. elemiben Krisztus személye kerül a központba. Az Egyház, a templom. Keresztség. Jézus, a jó pásztor, visszavezeti az Atyához az engedetlen, elveszett bárányt is. Bocsánatot kérünk az Atyától, mint a hétköznapi életben szüléinktől. A kánai mennyegző — Jézus minket a szentmisére hív, mi kenyeret és jócselekedeteket viszünk ajándékba. Plébániai előkészítés alkalmából a gyermekeket meg lehet hívni egy uzsonnára, hogy átéljék, milyen szép egymással egy ünnepi asztalnál ülni. Jézus sok emberhez beszél a Genezáreti tavon — az evangéliumban az ö szavát halljuk. Jézus megdicsőül a Tábor62