Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Béky Gellért: Metanoeite

Az ember is dolgozik, lármázik, alkot, sportol, ünnepel, mégsem halad a kocsi. Az üdvösség vonata egy helyben vesztegel.

Teilhard de Chardin találó hasonlattal világítja meg a bűn visszás állapotát: tiszta energiapazarlás, mondja, olyan, mint a nyitva hagyott vízcsap, vagy mint az elfelejtett gáz, amit hanyagságból, vagy akarattal nem zártak le. Folyik, fogy a sok drága energia; pazarlódik a tengernyi lehetőség s ráadásul árt, ront, szennyez, mérgez.

Az írások nem tesznek e téren lényeges különbséget hivő és hitetlen, pap és egyszerű hívek között. Mindnyájan vétkeztek, mindnyájan egy s ugyanazon állapotban találtatnak. Nincs lényeges különbség köztünk: csak a fokban, az erősségben vannak eltérések . . .

Tegye a pap is fel magának ezeket a kérdéseket, legalább a lelkigyakorlat alatt: vajon nem vagyok-e én is ilyen régen kialudt csillag az Egyház egén? Külsőleg világítok még valahogy, de szívem halott . . . Vagy mint a berregő motor: tele tervvel, izgalommal, aktivitással, a lélek azonban mozdulatlan, dermedt, merev állapotban várja a Lélek áramlását. Leerlauf . . . Talán csurgó vízcsap; vagy ki tudja: szivárgó gázcső: kételkedés, megalkuvás, evilágiság, a titkos bűn alig látható repedésein vesz kárba, hullik a semmibe a sok drága kegyelem, karizma, lehetőség . . .

2. Az írások tétovázás nélkül kimondják: nem ez vagy az a nép, nemcsak ez vagy az az osztály, nem is csak ez vagy az az ember a bűnös (gondoljunk Krisztus halálára és a zsidóknak meg minden egyes népnek, minden egyes embernek titokzatos közreműködésére és következésképpen felelősségére), hanem mindenekelőtt te, én! Én vagyok a Júdás, a Heródes, a Pilátus, a farizeus, Mária Magdolna, Péter. Az inkvizitor, a rabszolgakereskedő, kapitalista, az ateista, az egyházüldöző, az utcalány mind bennünk lappang: bennem és benned, mint lehetőség, mint veszély, mint rejtett adottság. Legalább is a szentek komolyan hitték, hogy minderre képesek volnának, ha Isten kegyelme nem állna mellettük. S ez nemcsak alázatosság, holmi jámbor frázis, hanem a valóságos „condition humaine" teljes átélése és alázatos megváltása.

Krisztus keresztje semmiképpen se Krisztus csődjének jelképe. Ó, dehogy! Az egész emberiségé. Elsősorban a (korabeli) zsidóké, aztán a „görögöké", azaz az enyém csakúgy, mint a tiéd.

Krisztus nem csak a zsidókért halt meg. Mindenkiért, mindnyájunkért: „pro nobis et pro nostra salute“, mint azt a niceai-konstantinápolyi zsinat több mint 1500 évvel ezelőtt ünnepélyesen kimondta.

3. Fontos azonban, hogy különbséget tegyünk a bűn és a bűnös között. Hiszen a velük szemben tanúsított álláspontunk ennek megfelelően fog kialakulni.

A keresztény isten szemével nézi a tényeket, a bűn tényét is. Isten előtt a bűn csak, bűn, azaz: önártás, leválás a nagy, szent, pozitív erőkről. „Exorbitatio" (par-ektropé), mondja nazianzi szent Gergely találóan: kozmi41