Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .
sen nem is ringatják magukat illúzióban. Bultmann egyenesen „fatálisnak“ 26 mondja ezt a szövegrészt és így vélekedik róla: „Én csak úgy tudom ezt a szöveget értelmezni, mint valami kísérletet arra, hogy a föltámadást mint objektív történelmi tényt hihetővé tegye. És akkor arra a belátásra jutok, hogy Pál apologetikája által önmagával ellentmondásba keveredik, mert objektív történelmi faktumról igazán nem lehet azt elmondani, amit Pál a 20-22. versben Jézus haláláról és föltámadásáról ír.“ 27 Hasonlóképpen nyilatkozik Marxsen: „Pál meg volt győződve arról, hogy itt Isten által véghezvitt eseményről van szó. Ez kitűnik a korin- tusi levél már felhozott 15. fejezetének 14. verséből. De még sok ehhez hasonló helyre hivatkozhatnánk. Csak egy példát említünk. Pál a korin- tusiak által tartott tézist veszi kiindulópontúi: Anastasin nekron oukés- tin“ (nincs halottak föltámadása) és ebből így következtet: Ha pedig alapvetően azt tartjuk, hogy nincs halottak föltámadása, akkor természetesen nem lehet fenntartanunk mint valami külön esetet Jézus föltámadását sem (1 Kor 15,12 és köv.). Már pedig Pál a halottak föl támasztását kétségkívül mint jövőben megtörténő eseményt fogja fel (vö. 1 Kor 15,12 és köv. 35 és köv.) — és akkor ugyanez áll Jézus már megtörtént föltámadásáról is. És Pálnak ez a meggyőződése kétségtelenül az ösegyház meggyőződése is volt.“ 28 Bultmann e szövegrészben a húsvéti kerygma elfogadhatatlan ob- jektíválását látja. Mint már említettük, szerinte ily objektiválás megakadályozza, hogy a Feltámadott a hívő benső egzisztenciáját meghatározza. Lehet-e azonban ezt mondani? Pál az első korintusi levél 15. fejezete szerint Krisztus személy-szerinti tényleges feltámadásában hitt és e hitből vezette le a keresztény egzisztenciának, tehát a saját egzisztenciájának megértését is. Vajon a személyes Feltámadottban való hite megakadályozta őt, hogy keresztény egzisztenciáját megvalósítsa? Épp ellenkezőleg! 3) Továbbá a fejezet szövegének egyszerűen nem felel meg az a feltevés, hogy Pál Krisztus föltámadását úgy értelmezte, mint egy halott ideiglenes visszatérését a földi életbe. Ezt mutatja már az a mód, ahogyan az Apostol a Föltámadottról és a keresztények számára kilátásba helyezett egzisztencia-módról szól, mely a beteljesülésben fog végbe menni. Itt ui. „szellemi testről“ beszél és arról, hogy Krisztus — nyilvánvalóan feltámasztása által — „éltető lélekké“ (45. vers) lett. Ha Bultmann mégis azt véli, hogy Pál, éppúgy, mint az evangéliumi hús- véthíradások29 Jézus föltámadását mint „egy halottnak visszatérését az innenső világ életébe“, azaz, mint „mitikus eseményt“30 értette, akkor ez a 15. fejezet kontextusával semmiképpen sincs összhangban. Másrészt azonban meg kell engedni: az a felfogás a föltámadásról, melyet Bultmann joggal kritizál, ti. mely szerint az a halott ideiglenes vissza3 33
