Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

térése lenn.; a világba, az egyházi körökben még mindig megtalálható. Végre vala.iára komolyan kellene venni a föltámadást — éppen Pál levele alapján — mint „átalakulást“, mint átmenetet Isten kategóriáiba. Oly történésről van itt szó, melyet soha megfelelő fogalmakkal ki nem fejezhetünk Ha e szót, föltámadás, ily értelemben mint metafórát — mintegy az Hornból való felkeléshez hasonlítva azt —, vagy akár mint egy az emberi nyelv határait átlépő tény értelmezését fogjuk fel, úgy azt legitimnek tekinthetjük.3’

4) Marxsen számára Pálnál már megvolt egy magával elhitetett „személyes“ értelmezés, amelyet reflexió útján szerzett, s amelyre aztán új reflexiókat épített.32 „Ha többé-kevésbé ignoráljuk elképzelésének hátterét, vagy attól teljesen eltekintünk, Jézus feltámadásával a halottak, vagy legalábbis a keresztények feltámadásának megokolása egészen új alapokra kerül, amivel Jézus feltámadása — meglehetősen meggondolatlan vagy legalábbis kevéssé differenciált módon — egyáltalán a jövő reménység alapja lesz. — Ezek után természetesen már el lehet gondolkozni azon, milyen is lesz a feltámasztott test és így tovább.“ 33

A Szentírás-kutatás általában véve feltételezi, hogy a 15. fejezet elején idézett hagyománynál régi keletű, talán eredetileg arám formulázás- sal31 van dolgunk, mely átnyúlt egészen a 4. évtizedbe is.35 Ám itt fel kell vetnünk a kérdést: mikor képződött ez az új személyes értelmezés a tanítványok húsvéti tapasztalatainak funkcionális értelmezése helyébe, mikor kap ez az ősibb, már Páltól is idézett tanúbizonyság személyes formulázást?

Még ha el is fogadjuk, hogy a húsvéti hír kifejlődése oly módon ment végbe, mint ahogy azt Marxsen bebizonyítani véli, még akkor is meg kell gondolnunk a következőket: az ó- és újszövetség Írásain belül a felismerésnek bizonyos elmélyülése található, vagy helyesebben szólva, a hit kifejlődése. Az ószövetség sok ponton, pl. az erkölcs, a történelem megértése, az Isten-fogalom vagy akár a föltámadás hite tekintetében lassú érést és mindig mélyebb átértést mutat fel: Természetesen nem azt mondjuk, hogy mindezeknél egyenes vonalú fejlődésnek kell fennállnia. A környezet behatásai, politikai és vallástörténeti tényezők sokszorosan meghatározzák a legősibb rétegekben lerakódott meggyőződéseknek mindenkori kifejeződését. Valami megtörtént esemény mint isteni tett jelent meg, melyet aztán újra és újra átgondolnak, aktualizálnak és elmélyítenek. Hasonlót állíthatunk az újszövetségről is. Lukács teológiáját nem lehet az Apostolok Cselekedetei első fejezetében kifejezett krisztológiai „ősréteggel“ szemben azzal elintézni, hogy ez új magyarázat, mely semmit sem ér, mivel reflexióival ezen az ősrétegen túlment. Nem lehet a János-Evangélium teológiáját a megtestesülésről mint jelentéktelent elutasítani csupán azért, mert a számunkra hozzáférhető legősibb hagyomár-yrétegben nem esik szó róla.

34