Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

tus feltámadása oly eseménykörbe tartozik, amelynek a történelemhez ugyan kapcsolata van, de amely „a történelmi események kategóriáit“ áttöri. Amit az írás a „feltámadás“ vagy a „feltámasztás“ metaforiáival ki akar fejezni, az az, hogy a megfeszített názáreti Jézus Isten csodálatos és teremtő tette által Isten élet-kategóriáiba ment be, tehát él és így jelen van és úgy hat a jelenben.4 Krisztus feltámadása azonban mint az evilághoz kötött történelmiséget áttörő esemény, egzakt történelem-tudományos értelemben bebizonyíthatatlan. A feltámadás eseménye éppúgy, mint megnyilatkozásai, a neutrális megfigyelés és az objektiv ellenőrzés számára elérhetetlen. Végül is itt oly eseményről van szó, mely meta-hisztorikus és épp ezért pontosan szóba nem foglalható; legfeljebb mindig újabb és újabb módon körülírható, minthogy a megfelelő fogalmak és az összehasonlítás pontjai hiányoznak. Történetileg csakis a tanítványok húsvéti hite ragadható meg.

Következőleg a húsvéti híradás igazi tartalma nem egy történelmileg megfogható és bizonyítható esemény közlése, hanem a tanítványoknak Isten beavatkozására létrejött hite, akik a Golgotán Megfeszítettről azt állították, hogy él. Ezzel a bitófából crux salutifera lesz, vagy miként azt Bultmann maga megfogalmazza: „ . . .a feltámadás hite semmi más, csak a keresztbe, mint üdv-eseménybe vetett hit: Krisztus üdvösséget hozó keresztjébe vetett hit“.5

A mai embernek is, mint az első nemzedéknek, az a feladat jutott, hogy higyje a keresztet mint üdv-eseményt. Erre azonban az ember csak a húsvéti üzenet alapján jut el, mert a kereszt „benne van a feltámadás-hírében“ 6 . . . „E hírnek hallatára az a kérdés merül fel bennünk: vajon akarjuk-e a tanúk hit-aktusát mi magunkban is felkelteni, éspedig úgy, hogy ezt az eseményt — más szóval a híradás tényét —, melyet a tanítványok húsvéti hite hozott létre, hajlandók vagyunk-e Isten döntő tettének elismerni.7 így ez a kérdés: vajon Krisztus tényleg feltámadt-e, a hitre nézve közömbös8, sőt a történelmiség kérdése itt egyáltalán jogosulatlan. A döntő az egyedül és kizárólag az én egzisztenciámat meghatározó hit. Ebből érthető, hogy Bultmann a húsvéti híradásokat, melyek a feltámadás faktumáról és a Feltámadott lényéről beszélnek, úgy tekinti, mint meg nem engedett objektiválást. Ily objektiválás akadályozza meg, hogy a Feltámadott az ember egzisztenciáját meghatározza, minthogy így a Feltámadott „a meglévő és az objektiváló szemlélet számára készenálló világ pódiumára“9 lenne állítva. Ez esetben a Feltámadott kívülálló ismerettárgy lenne, mely az én hívő egzisztenciámat mint olyant belülről nem tudná meghatározni. Egzisztenciámat ugyanis csak annyiban határozhatja meg a hit, amennyiben én a keresztet a húsvéti híradás alapján mint engem is érintő, Istentől jövő üdvözítő ítéletet minden következményével együtt elfogadom.

23