Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Franz Zeilinger: Ha pedig Krisztus nem támadt fel . . .

Willi Marxsen felfogása e jelmondat alatt lett ismeretes: „Föltámadás = Jézus ügye halad tovább“. Nincs elég terünk arra, hogy Marxsen egész felfogását és gondolatmenetét visszaadjuk. Csak néhány olyan megállapítására szeretnénk rámutatni, amelyek alapján az említett végkövetkeztetéshez jutott:

Marxsen két hagyomány-réteget különböztet meg a bibliai húsvéti híradásban. Mindkettő a tanítványok húsvéti élményét értelmezi. Erről az élményről az írás úgy beszél, mint Jézus-látásról. A régebbi, az újszövetségben csak szórványosan előforduló réteg úgy interpretálja a tanítványok „élményét", mint amely a közösség konstituciójára és a tanítványoknak ezzel kapcsolatos igehirdetési és missziós küldetésére vonatkozik. A húsvéti élményt funkcionálisan, funkciót-kiváltóan értelmezték. Ily fajta maradványok a többi között: 1 Kor 9,1, Mt 28,16 és Ján 20,19-23.

Ez a funkcionális értelmezés később személyessé vált, ti. „feltáma- dás"-értelmezéssé. Tehát a küldetést „Jézus-látás“-ként értelmezték és most már Jézus személyéről tanúsították, hogy él. Ez a folyamat Marxsen szerint a krisztologikus fejlődés vonalán halad, melyet talán ezzel a mondattal lehetne körülírni: „A hirdetőből hirdetett lett" 10

Az újszövetségi Szentírás régebbi rétegeiben, pl. az 1 Kor. levél 15. fejezetében, már mindkét értelmezéssel találkozunk; a kettő itt egybekapcsolódik, talán okozati egymásutániság értelmében, így: „Feltámadás = Megjelenés = Küldetés"." Marxsen szerint ennyiből is eléggé nyilvánvaló, hogy „valamikor ezek önállóan álltak egymás mellett". Ebből aztán ezt a következtetést vonja le: „A látásnak újramegélése két megértési összefüggésben találkozik; mindkettőnek megvan a maga iránya és tendenciája. Különös, hogy a látás új élményének nem feltétlenül és nem mindig Jézus feltámadásának értelmezésével kellett összefüggnie. Következőleg az újramegélés komplex-valóságát teljesen ki lehet fejezni anélkül, hogy Jézus feltámadásáról kifejezetten szólnánk!" 13

Egy rég használatos értelmezésnek akkor könnyen érthető történel- mesítését ma természetesen meg kell vizsgálnunk annak eredeti jelentését illetőleg.’3 A feltámadásról szóló igét a zsidó antropológia akkor meglévő elképzelései szerint értették. Éppen azért, mivel csak értelmezésről van szó, nem tényt állapít meg. Következőleg a feltámadás kérdése Marxsen számára nem annak a kérdése: mi történt Nagypéntek után, hanem „annak, ki ez a földi Jézus és — ami vele elválaszthatatlanul összefügg — hogyan lett ez az ő ügye később megtapasztalt valóság és hogyan lehet ma is megtapasztalható valóság“.'4 A tanítványok eredeti tapasztalata Nagypénteken: „az Eschaton elővételezése", illetve „Isten beavatkozása“ („Ereignung Gottes")'5, mely a történelmi Jézusban transparens lett, az Egyházban és általa újra és újra előfordul, csak a „küldetés" vagy a „feltámadás" értelmezése által vált kifejez24