Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Kereszt és megváltás
Krisztus ember lett. De mi által? Nemcsak azáltal, hogy megszületett mint kisgyermek. Nemcsak azáltal, hogy élt ezen a földön. Hanem azáltal, hogy emberi sorsot vett magára, egy emberi sorsot élt le egészen a halálig. Elfogadta az emberi sorsot teljesen, magára véve a halál átkát és teljesen azonosította magát a bűnös emberrel. És mint ember, — azáltal, hogy ugyanazt a sorsot szenvedte el, mint a bűnös ember, — megváltoztatta az emberi sorsot, mert ezt szabadon elfogadva teljesen alávetette magát az Istennek. Amire az ember magá képtelen volt, azt Krisztus megtette helyettünk és értünk Isten iránti szeretetből és engedelmességből. Elfogadta ezt az átkozott emberi sorsot és ezáltal megvalósította azt, amit az ember nem tudott: „igent“-t mondott az Atyának. Krisztus áldozata a tettekben kimondott „igen“; ez az egyetlen tökéletes áldozat, mely a teremtményt Isten felé vezeti. Ez az egyetlen igazi teremtményi áldozat, amely által elérhető az Isten. Ez az az áldozat, mely jóváteszi a bűn kevélységét, azt, hogy az ember önhatalmúlag olyan akar lenni, mint az Isten; önmaga törvénye akar lenni. Krisztus elfogadta ezt az átkozott emberi sorsot és ezáltal ez az átkozott emberi sors nem átkozott többé, mert elfogadása mostantól kezdve a tökéletes szeretet kifejezése lett. Az Istenfia tehát maga az emberi válasz, ő maga az emberi „igen“ az Isten felé, ő az emberi önátadás, ő az emberi szeretet. Az a válasz, amit az ember magától nem tudott megadni. Valóban isteni módon történt a megváltás. Az Isten maga mondta ki az igent, ember formájában, az ember helyzetéből az Istennek, hogy az ember is képes legyen rá. Krisztus az ember, a megtestesült Ige személyes egységében maga az isteni kegyelem, amely jön hozzám, ő a végtelen Ige, aki közli magát, ő a kegyelem. És egyszersmind ő az emberi válasz; a végső, tökéletes és Istennek kedves emberi válasz, ő az egyetlen, a legfőbb közvetítő. Mint szent Pál mondja: „Isten a tanunk, hogy hozzátok intézett szavainkban nem mindegy az igen és a nem. Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi — én, Szilvánusz meg Timóteus — hirdettünk köztetek, nem volt majd Igen, majd Nem, hanem az Igen valósult meg benne. Isten valamennyi ígérete Igenné lett benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az Amen Isten dicsőségére.“ (2 Kor. 1,18-21). ő az isteni Igen, az Istentől jött Igen felénk; és ő az Amen, az, aki az emberiség részéről feleletet ad az Istennek. Krisztus után, Krisztussal együtt, Krisztus erejéből mi is ki tudjuk mondani ezt az Ament. A megváltás befejeződött Krisztus részéről, de nem fejeződött be a mi részünkről. Hatalmat ad, hogy Isten fiaivá legyünk. Hatalmat ad, és meg is tette, hogy Isten fiaivá legyünk. De mégis nekünk, magunknak ezt el kell fogadnunk, ratifikálnunk kell, jóvá kell hagynunk. Hogyan és miért? Szent Pál mondja a rómaiakhoz irt levél 6. fejezetében (3-4): „Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg?“ 20
