Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Kereszt és megváltás
volt. Ez a szentírás tanítása. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe“ — mondja a feltámadt űr az Emmausz felé igyekvő tanítványoknak (Lk 24,26). Kétségtelenül úgy volt szükség Krisztus kereszthalálára, hogy ez a szükségszerűség az isteni döntés szabadságában gyökerezik. De ha Isten megteremtette az embert, úgy ahogy megteremtette és nem másként; ha az Isten megengedte a bűnt — nem okozta, hanem megengedte —; akkor úgy tűnik, hogy az Istennek sem volt más útja, mint amit választott. Másképp is tehette volna az Isten, de akkor mindent másképp kellett volna tennie. A teremtő Úristen ugyanis amikor megalkotta a világot, akkor létrehozott valamit, aminek önállóságot, sőt a legmagasabbfokú teremtményben, az emberben valódi szabadságot, önrendelkező képességet adott. Az Isten által teremtett világ teljesen függ az Istentől és mégis, vagy inkább pontosan ezért önálló tevékenységgel rendelkezik. — Ez még csak a teremtés misztériuma, de az ember beleszédül már ebbe is. Az Isten teremtményei nem élettelen viaszbábuk, hanem az Isten valóban szabad teremtményt teremtett, létrehozott valamit, ami még vele szemben is önálló lehet. Emberi értelmünket fölülmúlja az, hogyan lehetséges teremtett szabadság, de el kell fogadnunk mind a két igazságot együtt, mert a tényekkel szemben nincs helye az érvelésnek. Az ember teremtett létező, vagyis teljesen, minden porcikájában függ az Istentől, és az ember egyszersmind szabad, vagyis képes önállóan cselekedni, képes szabadon dönteni, még a teremtő Isten ellen is. Az ember teremtményi voltának ez a legnagyobb kiválósága hozta magával a bűn lehetőséget. De az Isten nem hozta létre a bűnt; a tényleges bűnért nem Istent terheli a felelősség. A teremtményi szabadság rendeltetése persze az, hogy kövesse Isten akaratát. De a teremtmény eltérhet Isten akaratától. És a bűn nem maradt pusztán lehetőség, hanem megtörtént. Az ember az Isten ellen választott. Ez által elindult a történelemben egy bűnfolyam, amely az egész emberiséget hatalmában tartja. A bűn létrehozta belső következményeit, a bűnből kinőtt a szenvedés és a halál. Bűn nélkül is lett volna biológiai növekedés. A biológiai növekedésben vannak zökkenők ugyan, de ezek nem lettek volna az ember belsejét marcangoló szenvedéssé; és a halál, amely meglett volna mint az élet biológiai befejezése, nem lett volna a kiüresedésnek teljes megtapasztalása. A bűn, az Istentől való elfordulás létrehozta két belső következményét, a szenvedést és a halált. Ez az ember állapota. Ám a bűn nemcsak a szenvedést és a halált hozta létre, hanem ezáltal az ember képtelenné tette önmagát, hogy eljusson az Istenhez. Az ember a bűn által elfordult az Istentől és mivel az Isten nem képes nem utálni a bűnt, azért az Isten is elfordult tőle. És ennek is vannak következményei. Ahhoz, hogy a bűnös vissza tudjon fordulni az Istenhez, először meg kellene látnia 15
