Szolgálat 4. (1969)

Eszmék és események - Magyar Ferenc: Bárdos Lajos 70 éves

ládi körben. (Életének, de művészi hivatásának is napsugara, Irénke, a keresztény családanyák példaképe, már nem érhette meg ezt a szép napot.) Valójában még ennél is nagyobb létszámú a Bárdos család, ha arra gondolunk, hogy zenetanárok, karnagyok, zeneszerzők generációi kerültek ki Bárdos tanár úr keze alól az alatt a negyvenegy év alatt, amig a Zeneművészeti Főiskolán működött. De alig van a mi hazánknak olyan eldugott faluja, ahol egy iskolai gyermekkórus, felnőttekből összeállt dalárda, vagy templomi énekkar ajkán — ünnepre kelve — fel ne csendülne egy Bárdos-kórus, a szépség szeretetére, jókedvre vagy éppen Istenhez emelkedő áhítatra hangolva az emberek lelkét.

ünnepli őt most a magyar tudományosság. A Zeneműkiadó Bárdos Lajos 30 zenei és zenetudományi tanulmányának gyűjteményes kötetét adta ki a jubileumra. E szép gesztus értékét csak növelte volna, ha a sokáig íróasztalban fekvő elméleti munkák kiadásával egyidőben Bárdos igen gazdag zeneszerző terméséből is megjelenhetett volna egy jubileumi kötet. Hiszen Kodály mellett ő az új magyar vokális irodalom remekeinek egész sorával ajándékozta meg az éneklő Magyarországot. Méltó emlékezés lett volna ez arra a ma már eléggé fel sem becsülhető szolgálatra is, amikor az eredendően magyar és népi gyökerű énekkari művek kiadására nem akadt kiadó Magyarországon. Abban az időben Bárdos Lajos irányításával, Ádám Jenő, Kerényi György és Kertész Gyula közreműködésével a Magyar Kórus magánkiadásában és jelentős személyi áldozathozatallal jelentek meg azok az iskolai és énekkari művek, amelyek utat törtek az azóta világhírnevet szerzett iskolai és intézményes magyar zenepedagógiának.

Kiveszi részét az ünneplésből a magyarországi világi kórusmozgalom is, melynek lelkes apostola, fáradhatatlan szervezője volt az Éneklő Ifjúság, a Dalosszövetség, Bartók-szövetség munkájának elindításával és a gyakorlati kórusvezetés még sokáig ható példamutatásával a Cecilia, Palestrina, Budapesti Kórusok és a Mátyás-templom kórusának karnagyaként.

ünnepli őt a magyar katolicizmus, a magyar katolikus egyházi énekkultúra is. Tudjuk, hogy Bárdos ma már az egész magyarságé, de amit az egész nemzetnek adott, annak hajszálgyökerei egyházunk kétezeréves lelki kultúrájának és művészetének talajába ágaznak. Nem csak egyházzenei alkotásai, a Szent Vagy Uram énekgyüjtemény egybeszerkesz- tése körüli érdemei, az Országos Magyar Cecilia Egyesület felvirágoztatásában végzett munkássága, az egyházi karnagyképzés, a kántorképző tanfolyamok felbecsülhetetlen értékű munkája táplálkozott ebből a talajból, de egész zenepedagógusi működése is a főiskolán. Mert nem az evangélium lelkületére és a krisztusi ember jellemvonására ismerünk-e abban a végeredményben kézenfekvő elvben, amit ó maga így fogalmazott meg a „három T“ törvényében; a Tanító szeresse a Tanítványát és

98