Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Rezek Román: Az Eucharisztia Teilhard szintézisében

Az anyag az Ige által teremtetett; az Ige hat át mindent fönntartó és szervező erejével; a Földön megtestesült Ige szenteli át az embert, majd a világ végén mindeneket Misztikus Testébe egyesít (Préróma).

A történeti Krisztus a kenyér és bor fölött kimondotta a nagy átalakító szót: „Ez az én Testem, ez az én Vérem“.

Ha valaki komolyan átelmélkedi az előző pár tőmondatot, döbbenetes látványban részesül:

— egyrészt öröktől fogva tart az Ige tevékenysége: valamikép már az idők kezdetétől fogva átalakítja, szervezi, „átváltoztatja“ (szellemével hatja át) az anyagot. Valamiféle „kozmikus mise" (a kozmoszt átalakító isteni tevékenység) folyik ősidőktől kezdve;

— a megtestesült Ige az emberi történelemben mondotta ki a nagy átváltoztató szót: „Ez az én Testem, ez az én Vérem“. S e szavakat a kenyér s a bor fölött ejtette ki, olyan anyagi valóságok fölött, amelyek — az Egyház ősi meggyőződése szerint — az emberi munka eredményét s az emberi küz- ködést szimbolizálják;

— vagyis a „mindent átalakító isteni tevékenység“ a történelem egy pontján, a Kereszt-áldozat s az Utolsó Vacsorát egyesítő órákban, szinte „egy pontra sűrítve“ nyilvánult meg: a megtestesült Ige önnönmagát adta nekünk átalakító, mindent megújító és megszentelő táplálékul. A kozmikus átalakító munka az Eucharisztiában testet öltve folytatja megszentelő tevékenységét: ami azelőtt kozmikus valóság volt, most már a jézusi áldozat valóságát is jelenti. S a kozmoszt átalakító embert most már az eucharisztikus Krisztus szenteli meg, hogy így egyre jobban alakuljon ki a Misztikus Test...

— most már az Oltáriszentságből „kisugárzó" Krisztus alakítja a világot, a Kenyeret és Bort táplálékul vevő emberen át . . .

Világos, hogy Teilhard az eucharisztikus Jelenlétet, a szoros értelemben vett átlényegülés gyümölcsét, nem keverte össze az Ige egyetemes jelenlétével. Nemcsak izzó szívvel hitt az eucharisztikus misztériumban; de amilyen szilárd volt hite, épp oly határozottan is tudott beszélni róla. S éppen ezért erős és realista hittel fedezte fel az Eucharisztia titkának következményeit, vagy — ahogyan ő mondotta — „meghosszabbodását" és kiáradását:

„Amikor Krisztus szentségi módon leszáll minden egyes hívőjének leikébe, ezt nemcsak azért teszi, hogy beszélgessen velük . . . Amikor Krisztus a pap közvetítésével ezt mondja: „Ez az én Testem“, akkor e szavak túláradnak azon a kenyérdarabkán, amely fölött elhangzottak: hozzájárulnak az egész misztikus Test alakulásához. A szentségi működés az átváltoztatott Ostyán át s azon túl kiterjed magára a Kozmoszra is . . . Lassan és ellenállhatatlanul a nagy Konszekrációnak, az Istenhez emelő Átváltoztatásnak hatása alá kerül az egész világ“, „Amikor Krisztus folytatja megtestesülésének munkáját és leszáll a kenyérbe, hogy annak helyébe lépjen, akkor működése nem korlátozódik arra az anyagi részecskére, amelyet Jelenléte rövidke időre megszüntet. Az átlónyegülést az egész Mindenség valóságos — bár enyhébb- fokú — megszentelődésének fénye övezi, akárcsak valami istenivé alakító aureola.

67