Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Rezek Román: Az Eucharisztia Teilhard szintézisében

Krisztus az Anyagban

Ez a címe annak a három elmélkedésnek, amelyet a fiatal Teilhard az első világháború lövészárkaiban irt. Döbbenetes erejű látomását — talán éppen költői és misztikus képei miatt — nem merte közölni az akkori jezsuita folyóirat (Etudes). S bizony csak az értheti meg merész realizmusát, aki ismeri hüper-fizikáját:

Krisztus először Megtestesülésével, aztán Eucharisztiájával önmagának szervez meg minket. S mert az emberi lelkek olyan szétszakíthatatlan egységet alkotnak, amelyet — „lentről“ — az anyag s az élet köt össze cement- szilárdan, kozmosztól elválaszthatatlanul, ezért a megtestesült és eucharisztikus Krisztus — a lelkekkel együtt — magára vette s új életre kelti a Kozmosz minden porcikáját. A Misztikus Test Fejének, Krisztusnak, ilyen értelemben van „kozmikus teste, ami nem más, mint az egész Mindenség“ . . . S Teilhard hozzáteszi: „íme ez az utolsó szó, amelyet meg kell értenünk. Oui potest capere capiat". Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy „Isten vibrál az Éterben, Isten dolgozik az Életben, Isten ragyog át az Emberiségen, Istent találom lényem szívemélyén, Ö folytatja bennem Fia megtestesülésének Művét, amely századok végső pontjáig ér el“ . . . Ezért értékes a Világ s ezért kell közreműködnünk természetes tökéletesedésének előbbrevitelében.

Noshát a Krisztus az Anyagban c. három „történet" első látomásában (A Kép) éppen azt érezteti Teilhard, hogy „a hatalmas és sokrétű Mindenség miként ölti magára Krisztus alakját“. Nézzük csak Teilhard-al együtt a templom falán függő egyszerű Krisztusképet s kérdezzük meg mi is: ugy-e ha most itt személyesen megjelennék a Föltámadt Krisztus, hát a dolgok tömkelegé föltétlenül kinyilvánítaná azt az erőfeszültséget, amely az itt és most közvetlenül rájuk ható Isteni Erőből sugárzik ... A Krisztus-kép helyébe lépő valóságos Krisztus ereje hatna át a dolgokon, a Krisztust s a környező világot elválasztó felület vibráló valamivé változnék, hiszen az Egyetlen Alapvető Erőhöz viszonyítva az anyagi dolgok „eszközök“ az Egyesitő Erő kezében ... De ezek a dolgok nem vesztik el saját egyediségüket (éppen ez volna panteizmus!). Ellenkezőleg: láncszemekként, finom fonalakként szerveződnek s szövődnek természetes rajzzá: maga az Anyag, az Anyag szinevirága önkéntelenül fonódik össze, mint csodálatos lenvászon s az egész együtt alkotja „Krisztus ruháját", ragyogó köntöst, akárcsak a Színeváltozás történetében. Ha valaki nagyon nézni akarja ezt a ragyogó egyszerűséget, akkor föltétlenül fennakad szeme egy-egy részleten s akkor kimeríthetetlenül bonyolultnak látszik az egész együttes. Ha pedig Krisztus szemébe mélyedünk, összegyűjtve ragyog benne minden emberi tekintet, amiben valaha is fölmelegedett és tükröződött emberi szív: szelíd és gyöngéd szem lesz, mint anyánk tekintete, vagy szenvedélyesen lenyűgöző női szemmé változik, de tökéletes tisztaságot parancsolóan néz ránk; esetleg szilárd férfi szeme lesz, amely erőt és bátorságot sugároz. De,azt a végső kifeje5

65