Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Rezek Román: Az Eucharisztia Teilhard szintézisében

ember, aki már eljutott élete értelmének fölfedezésére). De hogyan egyesülhet a láthatatlan s örök Szellemmel, a „központok Központjával“, a mindent átölelő „Szférával“? Az Isten-Ember révén, Krisztus által: az egyetlen, köztünk megszületett, köztünk, értünk szenvedett s értünk meghalt Krisztussal, a Misztikus Test fejével, akinek élő tagjai lehetünk, miközben az anyagot (ezt a „húst“ az alakuló Nagy Testben) egyre „följebb emeljük“, egyre szellemibbé gyúrjuk . . .

— a „Krisztogenezis“ egyrészt jelenti azt, hogy — kegyelme révén — Krisztus „születik meg" bennünk; másrészt jelenti azt, hogy a második Isteni Személy — a fejlődés nagy törvényét magára vállalva — „köztünk lakott“ és megdicsőült Testébe akar minket szervezni. E szervező munka során maga a Misztikus Test „születik meg és növekszik“, hiszen minden tettünk és minden fáradozásunk „kiegészíti azt, ami még hiányzik ahhoz, hogy Krisztus (Misztikus Teste) elérje teljességét“ . . .

— az egész kozmoszt teremtő, fönntartó, egyesitő („kozmikusán jelenlévő") és történetünkben megtestesült Krisztus mivel elégítheti ki legjobban a mi abszolut-vágyunkat, „Isten-szomjunkat“ és kiáltó éhségünket? Azzal, hogy „ételünkké és italunkká lett“ . . .

Teilhard eucharisztikus realizmusa

A „fizikai" jelző Teilhard szintézisében azt jelenti, hogy valóságos, vagyis költészetnél sokkal több, nem képzelt, hanem igazi, reális . . . Isten és ember között az egyesülést — mindig az egyesülés nagy törvénye szerint — akkor látjuk „valódinak“, ha az egyesülők legmagasabb fokon valósítják meg saját természetüket. Az ember egész „énjével" eszi és issza azt a Testet és azt a Vért, amely egyedül táplálhatja „Isten-éhségében“ és „Isten-szomjá- ban“ . . . Krisztus pedig teljes isteni valóságával „költözik mibelénk" . . . Krisztus testének vétele a Misztikus Testet növeli mibennünk. Ekként fonódik egybe az Eucharisztia valósága és a Misztikus Test valósága. 1916-tól kezdve 1955-ig mindig ugyanezt a realizmust találjuk Teilhard elmélkedéseiben. Hadd idézzünk egy példát:

„A félénk felfogású szellemek, vagy akiket egyéni előítéletek kötnek gúzsba, folyton úgy akarják magyarázni a létezők között fennálló kapcsolatokat, mint erkölcsi, logikai, vagy jogi viszonyokat. Ezek az emberek Krisztus Testét sokkal inkább hasonlítják társadalmi egyesülethez, semmint természetes szervezethez. Az ilyen szellemű emberek veszélyesen legyöngítik a Szentirás gondolatvilágát, érthetetlenné vagy banálissá teszik azok számára, akiknek szelleme szenvedélyesen szereti a fizikai kapcsolatokat és a szoros értelemben kozmikus viszonyokat. Jogtalanul lefokozzák Krisztust és Testének oly mélységesen realista misztériumát. — Nem, Krisztus Teste nem olyan, amilyennek egyesek hanyagul bemutatni akarnák: külsődleges vagy jogi társaságnak vélik, emberek olyan társulásának, akiket csak ugyanaz a jóság tart egybe s akikre ugyanolyan jutalom vár. Krisztus Testét bátor realizmussal kell felfognunk: úgy, ahogy Szent Pál, Szent János és az Egyházatyák látták és szerették: Krisztus Teste „természetes“ és új világot alkot, élő és mozgó organizmust, amely63