Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Rezek Román: Az Eucharisztia Teilhard szintézisében

vesznek részt: minden sejt megmarad sajátmaga, de az egyesülés révén felfokozódnak, kimagaslanak képességei, — vagy ahogy Teilhard mondja: az egyesülők éppen „differenciálódva“, sajátmagukat megvalósítva egészítik ki és tökéletesítik egymást: a valódi egyesülés differenciál ... Ez a törvény érvényes a férfinek s a nőnek valódi egyesülésekor, a barátságban, a szociális csoportok igazi egyesülésében, s az Isten és az ember között létrejövő valódi kapcsolatban (a vallásban) is. Isten nem semmisíti meg a Vele szere- tetben egyesülő embert (s emberiséget), hanem magasra emeli, felfokozza, megszenteli képességeit a Jézussal ránkszálló kegyelem által. A vallás nem „ópium", hanem az embert igazán kiteljesitő élet ... Az örök Isteni Erő „visszafordíthatatlanságot“ (örök boldogságot) is biztosít a Vele egyesülőknek, mig a Tőle szándékos gonoszsággal elszakadok „a Lét ellenpólusára“ kerülnek . . .

Végnélkül folytathatnánk az alapvető látás alkalmazásának bemutatását. De most már maradjunk az Eucharisztiánál. A hüperfizikus látás alapján mit mond erről Teilhard?

Az Eucharisztia helye a Krisztogenezisben

Képtelenség volna megértenünk az Eucharisztia jelentőségét, ha mindenekelőtt nem állítanánk bele Teilhard „Krisztológiájába“. De mert ezt a Kriszto- lógiát most itt nem ismertethetjük, ezért csak tőmondatokba foglaljuk lényegét:

— az egyesülésének szükségességét felismerő és ezt megvalósítani kezdő emberiség számára Krisztus mutatkozhat annak, aki beteljesítheti ezt az igényt. Teilhard szüntelenül „kedvenc témájának“ nevezi azt a látást, amely szerint „a Tudomány által feltárt összpontosuló Világegyetemben (és csakis Világegyetemben) Krisztus végre megtalálja teremtő-egyesitő tevékenységének teljességét, mert végre megjelenik a kozmogenezisnek természetes és legfőbb központja, összpontosulási végpontja, ahol ö foglalja el helyét." A keresztény gondolatvilág s a keresztény ima fokozatosan fedezhet fel valami új és magasabbrendü imádási formát a holnap akármelyik hívője számára: szeretni Istent nemcsak teljes szivéből, teljes leikével és minden erejével, hanem az egész Világmindenséggel . . .

— Szent Pál és Szent János tanítása kitünően kapja meg „modern értelmét” Teilhard látásmódjában. Az alapvető látás értelmében Krisztus az Ige, „Aki által minden lett" („per Quem omnia facta sunt“). „Aki mindent fenntart“ („in Quo omnia constant"); s „Aki betölt mindeneket" (Oui replet omnia"). Az egyesülését megvalósító (illetve megvalósítani kezdő) világ vágyát ez a Krisztus elégítheti ki . . .

— „Itt lent a földön embernek ember az útítársa; de a végső fejlődési fokára jutó emberiség egyedül lesz", vagyis — az égyesülés törvényének megfelelően — egy utolsó és végső egyesülésre vágyik (akárcsak minden

62