Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
a feje48, és mégis a kereszténynek, aki már Krisztus testének tagja, mintegy bele kell nőnie ebbe a közösségbe, meg kell valósítania a szeretetben ezt a közösséget49. Ez a dinamikusan felfogott misztikus test, az egyház lebeg szent Pál szeme előtt, amikor ennek szimbólumát a házasságra alkalmazza. Már a Korintusi levélben jelezte, hogy a keresztény házasság kötelékében leélt élet a megváltó és megszentelő szeretet gyakorlata lehet50. Az Efezusi levélben éppen ezt a megváltó és megszentelő szeretetet tanítja magáról a házasságról. A férfi és a nő a házasság keretein belül ugyanazt a megváltó és megszentelő szeretetet valósítja meg, mint amit Krisztus is gyakorolt az Egyházzal szemben az egész világ üdvösségére. Ahogy Krisztus az emberiséget (azaz a szélesebb értelemben vett társadalmat) az által váltja meg, hogy megszenteli és egyesül egyházával — úgy a férj szerelme felesége iránt az által vesz részt az egyház látható közösségében, hogy a szeretet által ezt a kisebb családi közösséget megvalósítja51. Éppen úgy, ahogy az egyház által leszünk a megváltott világ részeseivé, úgy a házasságban kiérő szerelem által lesz az ember az egyház kegyelmi közösségének tagjává. A férfi és nő találkozásában megfogamzott szeretet valósítja meg a kettő házasságát, és a házasság valósítja meg a maga kis keretei között magát az egyházat. „Ezért hagyja el az ember atyját, és csatlakozik feleségéhez, úgy hogy a kettő testben egy lesz“52. Ez a titokzatos egység a házasságban megvalósuló egyházra éppen úgy vonatkozik, mint az egyházban megvalósuló házasságra. Ahoi pedig ebben a világban megvalósul Krisztus jelenléte, ott jelen van a világot megváltó és megszentelő kegyelem is. A házasság, mint evilági szerelem lesz a kegyelem forrása, mert ebben valósul meg a maga konkrét formájában az egyház is. Cikkünk megkísérelte a keresztény hagyomány gondolatmenetét a házasságról egy új szempontból rendszerezni. Abból indultunk ki, hogy a férfi és a nő találkozása a házasságban evilági, földi valóság. Olvasóinkban talán felmerült a kétely, hogy ez az alaptétel Luther 1532-ben kifejtett álláspontját veszi fel, amely szerint a házasság „ein weltlich Ding, eine weltliche Sache“53. Ebben a kitételben alapjában véve igaza volt Luthernek. A lényeges különbség felfogásunk és Luther tétele között abban áll, hogy szerintünk a kizárólagosan világi valóságoknak is megvan a maguk szakrális jelentősége. Minden evilági valóság, akármennyire is az emberi gyengeség és bűn 4S) Ef. 1,22-23. 49) Ef. 4, 15-16. *>) 1 Kor 7, 13-14. 51) Ef. 5,25-29. “) Ef. 5,31. 53) Luther: Werke, Erlangen t. 43,116, 52
