Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége

azok számára, akik ebben részesülnek. Az eucharisztia pedig a maga liturgikus akciójával megerősíti vagy megteremti azt a közösséget, amelynek központjában jelenlevő és érettünk magát feláldozó Krisztus fogja össze a hívek kis csoportját a keresztény szeretet egységébe. Az csak egy másodlagos szempont ezeknél a szentségeknél, hogy mindegyik külön-külön, a maga jellegének megfelelően, objektív kegyelmet biztosít a szentségekhez járuló keresztény számára, és így segíti őt örök céljának elérésére. A szentségeknek ez a hatása, ami az örök élet transzcendenciájára utal, csak másodlagos szerepet tölt be. Ezzel nem azt állítjuk, hogy ez a hatás nem lényeges, csak azt szeretnénk kiemelni, hogy nem ez a szentségek legmélyebb értelme. A hagyományos megfogalmazásban hangsúlyozott objektív kegyelem — az ,ex opere operato* — csak annyiban objektív, amennyiben ennek elérése nemcsak az egyén beállítottságán, aktusainak intenzitásán, hanem azon a személy felett álló, keresztény közösségen múlik, amellyel a szentségekhez járuló keresztény új viszonyba lép. Ez a mindenkori történelmi közösséghez fűző viszony teszi az így elnyert kegyelmet jellegzetesen szentségi kegyelemmé.

Az ilyen módon leírt szentség-fogalomnak tulajdonságait itt rögtön ki kell emelnünk: a szentségek történelmi és közösségi valóságok.

a) Először is az egyén szempontjából, aki a szentségekhez járul. A szentségi akció mindig egy kezdetet vagy új kezdetet jelent, aminek exisztenciálisan ki kell teljesülnie. Amikor a gyermeket elfogadja a keresztény közösség a keresztség szertartásában, az újonnan keresztelt egy új életteret kap, ahol be kell töltenie keresztségi fogadalmát. Egész életének mintegy bele kell nőnie ebbe az új exisztenciába; a keresztség .kalandja* a születéstől a halálig tart. A megkeresztelt új életének is van egy fejlődő történelme.

b) De másodsorban a közösség számára is történelmi valóságot jelent ez az egyénnek kiszolgáltatott szentség. Az egyén találkozik a közösséggel és a keresztény közösségben Krisztussal. A közösség számára nem közömbös a szentségek által újjászületett keresztény élet. A közösség ugyanis nem elvont, absztrakt egység, hanem konkrétan tagjaiban él. így nemcsak a közösség valósítja meg az egyénben a szentségek hatását, hanem az egyén is megvalósítja szentségi akciójában magát a közösséget. Azt értem ezen, hogy pl. a megkereszteltek közössége csak akkor lesz a maga konkrétan felfogható formájában krisztusi közösség, ha tagjai egyénileg is a keresztség életét élik. Az egyház nem absztrakció: láthatóvá csak tagjainak keresztény életében lesz.

c) Végülis hangsúlyoznunk kell, hogy a szentségek ÜDVtörténeti valóságok. Nem a profán történelmet valósítják meg, hanem Krisztus evilági történelmét. Krisztus a történelembe lépett, és ennek a történelemnek adott új értelmet. A szentségek folytán a közösségben Krisztussal találkozó ember történelme is új értelmet nyer, de ugyanakkor ennek a

48