Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
megengedhető az, hogy a házastársak néha egymástól tartózkodjanak. Mégis ennek a korai beállítottságnak nyomai még ma is megtalálhatók a buzgó katolikusoknál: azt gondolják, hogy a házasélet a kereszténység ethoszában csak egy .engedmény' az emberi gyöngeség számára, mintegy másodrangú lehetőség; azt gondolják, hogy a nemi érintkezés még a házasságon belül is valamiként a bűnnel határos — olyany- nyira, hogy egyes vidékeken a házasfelek nem mernek a szentáldozáshoz járulni a nemi érintkezés után. Pedig a páli hagyomány nem akar többet állítani, mint azt, hogy az időleges megtartóztatás az egyénnek Krisztussal való egységét szolgálja, és ezzel mutat rá a házasság magassabbrendű, transzcendens értékére. c) Ezzel az utóbbi ideállal függ össze a kereszténységben hangsúlyozott nőtlenség vagy szüzesség eszménye is. Sem a nőtlenség, sem a szüzesség ideálja nem a keresztény hagyomány házasság-ellenes magatartását, hanem a házasságot felemelő (= transzcendens) értéket hangsúlyozza. Ennek a lehetősége is Krisztus mondásán alapszik, amit az evangélista közvetlen a házasság felbonthatatlanságáról szóló tanításhoz fűz. Ahogy a felbonthatatlanság eszménye felfoghatatlannak tűnt a tanítványok és a korabeli zsidók számára, méginkább érthetetlen, hogy valaki önként le tudjon mondani a férfi és nő emberi közösségéről, és egész személyiségét az Isten országának szentelje27. „Az önként vállalt nőtlenség nem zárhatja ki teljesen a férfi és nő közötti találkozást. Annak ellenére, hogy a közelgő Istenország hirdetésére elhívottak lemondanak ennek a találkozásnak szexuális kifejezéséről, a nőtlenek nem adják fel a két nem közötti találkozás emberi értékét, hanem ezt a szüzesség ideálja értelmében szublimálják. A keresztény értelemben felfogott nőtlenség éppen a férfi és a nő találkozásából ered. Krisztus nem az agglegénység és vénleányság ideálját állítja hívei elé, hanem a házasság kiteljesedését a már elővételezhető Istenországban.“ Visszatérve szent Pál Korintusi levelére ugyanezt a képet alkothatjuk a szüzesség eszményéről. Elsősorban a már házasságban élőknek engedi meg, vagy tanácsolja szent Pál, hogy tartóztassák meg magukat. Csak később beszél az Apostol28 azokról, akik még nem élnek a házasság keretei között. Ezeknek tanácsolja, és nem parancsolja: „ha még nem kötötted magad asszonyhoz, ne keress magadnak feleséget: a nőtlennek ugyanis arra van gondja, ami az Őré, hogy testben és lélekben szent legyen“29. De mi ennek a tanácsnak végső, az előbb említetteken kívüli motívuma? Pál világosan kijelenti az okot: Krisztus jövetelével a világ történelmének ideje lerövidült — „Az idő rövid" —, és ha valaki Isten országának akarja szentelni magát, itt az alkalom. „Ezért, akinek felesége van, úgy éljen vele mintha nem volna; ... aki érintkezik ezzel a (múlandó) világgal, mintha nem érintkezne vele, 27) Mt 19,10-12. Figyelemreméltó ebben a krisztusi mondásban, hogy (Máté szerint) az Úr mintha éppen a tanítványok csodálkozását akarta volna .felüllicitálni’, amikor a felbonthatatlanság törvényén túlhaladva a szüzesség eszményét állította eléjük. 28) Sok mai exegéta véleménye szerint Pál maga is özvegy vagy* elvált ember volt, 29) 1 Kor 7, 29-35. 43
