Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
mert (az Úr hamarosan bekövetkező második jöveteiében) elmúlik a jelen világ"30. Kétségkívül szent Pálnál ezeket a sorokat a közelgő Istenország hite sugallta. Amikor a Korintusi levelet írta, a keresztények magatartását az Úr első és második eljövetelének időközére szánta. Ebben az .interim' világban minden földi érték radikálisan relatív lesz, még a férfi és a nő találkozása is a házasságban. Ezt a találkozást nemcsak nem szabad isteníteni, ahogy a pogányok tették, de még történelmileg véglegesíteni sem lehet. A házasság, mint földi valóság, nemcsak az isteni Abszolútum hitében transzcen- dál, hanem magában a történelemben is. A jelenlegi házasság mostani formájában elmúlik abban az Úrban, aki hamarosan itt lesz. A celibátus eszménye és ennek gyakorlata emlékeztető tanúbizonyság, különösen a házastársak számára, arról az Istenországról, amit keresztény hitünk vár. Mert az eszkatologikus Istenország, amely szent Pál teológiájának alapköve31, a Krisztusban feltámadottak új világa lesz. Mármost ebben az új világban, Krisztus mondása szerint, az emberek „nem nősülnek és féryhez sem mennek, hanem úgy élnek mint az angyalok a mennyben“32. Ennek a krisztusi kitételnek értelme nem szükségképpen a nemiséget zárja ki az eljövendő Istenországból. A feltámadott ember mindig ember marad, akire a kétneműség állapota éppen úgy érvényes, mint a mostani világban. Krisztus az eljövendő Istenországból nem a kétneműség tényét akarja kizárni, hanem a férfi és nő találkozásának jelenlegi formáját. Ebben az országban a férfi és a nő viszonya más lesz: a férj nem lesz feleségének egyetlen birtokosa, hanem személyisége mindazoknak szeretetében fog beteljesülni, akiket ebben a világban ismert és magáénak tartott. Ezzel felel Krisztus a szadduceusok kérdésére, és ezzel vetíti előre a házasság evilági valóságának átalakulását a jövendő Istenországban. Mindenki, aki „méltó lesz arra, hogy eljusson a jövendő világba (NEM az un. mennyországba!) és a halálból a feltámadásra“33, mintegy felszabadul a házasság mai formáitól: a férfi és nő evilági találkozása ebben az új formában nyeri el a kétneműség történelmi transzcendenciáját34. Az önkéntes nőtlenségben élő már most elővételezi a jövendőt és ebben a házasságnak eszkatologikus értelmét. Még ma is 30) Ugyanott. Figyelembe kell vennünk szent Pál tanításának kimondottan eszkatologikus jellegét. 31) Lásd különösen 1 Kor 15,1-34, Rom 8,11, 1 Tesz. 2,19; 3,13; 4,15; 5,23 Jakab 5, 7 2. Péter 1, 16. 32j Mk 12, 25. — Mt 22, 30. M) Lk 20, 35. 34) Ki kell hangsúlyoznunk, hogy ezen a helyen egy kevéssé más értelemben használjuk a .transzcendencia' kifejezését. Ezért beszélünk történelmi transzcendenciáról, amely a történelmi jövőben lévő és a jelenben elővételezett beteljesedésre vonatkozik inkább, mint a jelenben már meglevő felsőbbrendű értékre. „Krisztus nem a menyországra utal abban az értelemben, hogy ebben a jövendőbeli állapotban az emberi testiség szerepe megszűnik. Mondása nem a testtől elvált lélek további életéről, hanem a feltámadott test új világáról szól. 44
