Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Vass György: Házasság, az evilági szerelem szentsége
lényegét, hanem ennek jellegzetesen keresztény moralitását jellemzi. Mint erkölcsi eszmény Krisztus Urunk és a keresztény hagyomány ethoszá- ból ered. Az ideál azonban nem határozza meg a házasság evilági tényét, hanem feladatot ad azok számára, akik hisznek ebben az eszményben. Gyakorlati megvalósításuk lehetséges, de nem szükségképpen következik, hogy a mindenkori keresztény társadalomnak rá kell kényszerítenie a házasfeleket a házasság tisztaságának megvalósítására. Az egyháznak magatartása változott és még változhat azokkal szemben, akik csak egy bizonyos fokig, vagy pedig egyáltalán nem tudják ezeket az ideálokat élni. Az egyház a bűnös emberiség megváltó közössége, és nem az erkölcsileg tiszták egyesülete23. b) Már utaltunk arra a második pontra, ahol a kereszténység ethosza a házasság evilági valóságának transzcendenciájára mutat. Krisztus Urunk mondása szerint az Isten önmaga köti össze a házasfeleket egy felbonthatatlan egységbe: Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. Az érv ez ellen a krisztusi mondás ellen kézenfekvő: a házasfelek és a társadalom elfogadja az új házasságot, de mi biztosít arról, hogy ezt az egységet Isten is összekötötte? Mit értsünk tehát ezen az isteni közbelépésen? Szerintem szent Pál is ezt az általános kifejezést próbálja konkrétabb formában megtalálni a Korintusiakhoz írt levél 7. fejezetében. A házastársak, a férj és a feleség, csak Istenben találják meg életük végső rendeltetését. Még a házasság kötelékében is egyénileg Istent kell keresni Jézus Krisztusban. Ezért ajánlja a házasoknak, hogy időnként tartózkodjanak közös megegyezéssel a nemi érintkezéstől, hogy az imádságnak szentelhessék magukat24. Ezt a tanácsot nagy óvatossággal terjeszti elő az Apostol azoknak a korintusi híveknek, akik valószínűleg hajlamosak voltak a közismerten züllött Korintus városában egy ilyen, a házasságon belüli, önmegtartóztatást gyakorolni. De aztán bölcsen hozzá is teszi: „egy idő múlva térjetek vissza egymáshoz, hogy a Sátán meg ne kísértsen benneteket.“ Amit szent Pál ki akar fejezni nem más, mint annak az ideálnak gyakorlati megvalósítása még a házasélet keretei között is, ami a buzgó Apostol szeme előtt lebegett: a férfi és a nő eszményi találkozása a házastársaknak Krisztussal való találkozásában éri el transzcendens értelmét. Csak az Úrban lehetséges igazán egymással találkozniok, mert „aki az Úrral egyesül, egy lélek lesz vele".2* A Korintusi levélnek ez a része sok félreértésre és túlkapásra adott alkalmat az első századok buzgó házasság-felfogásában. A korai egyházatyák úgy értették szent Pál szövegét, hogy az apostol csak megengedi a házasoknak, hogy visszatérjenek a házasság fizikai gyakorlatára.26 Szerintem a kontextus éppen az ellenkezőjét mondja: 23) így az utóbbi időben egyes helyeken megengedik az u. n. .vadházasságban’ élők szentségekhez járulását. , 24} 1 Kor 7, 1-9. “) Cf. 1 Kor 6,17-7,39; Kol 3,18-19. 2Ó) 1 Kor 7,6: Ezt engedményként mondon, nem parancsként“. 42
