Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

erre jól felkészült lektor olvassa fel az ambóról. Egyesek talán kifogásolják a sokszor bizony nehezen érthető ószövetségi részeknek a bőséges alkalmazását. Az új rend azonban kifejezésre akarja juttatni a két szövetség egységét és azt, hogy az Újszövetség megértéséhez szükséges legalább a fontosabb ószövetségi könyvek ismerete. Kétségtelen, hogy égetően szükség volna az Ószövetség új magyar fordítására is. A régi, tőlünk nemcsak időben, hanem nyelvében és fogalmaiban is távol álló szövegeknek könnyebb megértésére szolgálhat az új rendnek egy másik intézkedése: megengedi, hogy az olvasmányok előtt, egy erre ugyancsak jól felkészült „magyarázó“ (kommentátor) néhány mondatból álló bevezetőt mondjon vagy olvasson fel. (A klosterneuburgi Népliturgikus Apostolság folyóiratként adja ki ezeket a „Bevezetéseket“)

Az olvasmányok között zsoltár éneklését Írja elő az új rend. Ez a zsoltár az ige-liturgiájának szerves része, előadásának módja különféle lehet. Énekelheti az egész nép, vagy csupán egy előénekes (psalmista). Eredetileg a Graduálé is szólóének volt, melyet a jóhangú előénekes az ambó lépcsőjén állva énekelt (innen: lépcsőének). Fontos, hogy a szövegeket jól lehessen érteni, nagyobb templomokban ezért a mikrofonba is énekelhető a zsoltár. Kívánatos, hogy szóló-éneklés esetén is legalább egy rövid vers vagy köszöntés ismétlésével a nép is bekapcsolódjék a zsoltárénekbe. A zsoltárok rendszerint kiegészítik, érzelmileg aláfestik az olvasmányokat, elmélkedő gondolatokat adnak. Különben is az Ószövetségnek ezek az emberi lélek mélyéről fakadó fönséges költeményei az imádkozó emberek millióinak nyújtottak már vigasztalást és erősítést. Régi magyar egyházi énekeink között számos zsoltárfordítással is találkozunk, esetleg protestáns testvéreinktől is átvehetünk egyeseket. Tudomásunk szerint a magyar szakemberek is dolgoznak a zsoltárok korszerű fordításán és magyaros megzenésitésén.Amig ehhez nem jutunk hozzá, felhasználhatjuk Sík Sándor zsoltárfordítását.

Ha az egyes püspöki karok másképen nem intézkednek, ünnep- és vasárnaponként még egy olvasmány lesz. A keleti egyház szokása szerint ezt egyszerűen „apostolnak“ vagy „apostoli olvasmánynak“ mondjuk, de a magyarban megmaradhatunk a „szentlecke“ elnevezés mellett. Lehetőleg egy másik lektor olvassa fel, a magyarázó pedig ehhez is fűzhet néhány bevezető szót.

A második olvasmány és az evangélium között egy rövid szentírási verset énekel az előénekes és ezt a nép kétszeres vagy háromszoros A 11 e I u - ja-éneke keretezi. Mivel ez az ének, ill. az Alleluja már az evangéliumhoz tartozik, úgy illik, hogy éneklése alatt már álljunk.

Az ige liturgiájának csúcspontja az evangélium ünnepélyes felolvasása vagy éneklése. Ezt fejezik ki a kísérő körülmények is: a könyv mellett égő gyertyát tarthatnak a segédkezük, az evangéliumos könyvet megtömjénezheti a pap vagy diakónus, a végén pedig megcsókolja, a hívek felállva hallgatják... Az evangélium hirdetésénél az érthetőség és az élményszerűség a főszem28