Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

pont. Stílusos a nagy ünnepek jólismert evangéliumait énekelni.

Már a zsinat Liturgikus Konstituciója leszögezte: „A h o m i I i a a szentmise liturgiájának szerves része!“ Az új rend kifejezetten előírja, hogy minden vasár- és ünnepnapon tartsanak szentbeszédet az olyan szentmisén, amelyen a nép résztvesz. Ajánlja még advent és nagyböjt hétköznapjaira is és általában minden olyan alkalomra, amelyen a nép nagyobb létszámmal jelenik meg a templomban. Az intézkedés azt is megkívánja, hogy ne akármilyen tetszőleges témáról szóljon a prédikáció, hanem, bár tematikusán felépítve, de a bibliai szöveget magyarázza és alkalmazza a hallgatókra. Természetesen ki lehet fejteni az ünnepelt titkot is, vagy magyarázni a világ és az élet problémáit természetfeletti megvilágtításban. Az olvasmányok szövegeinek gazdagsága biztosítani fogja a prédikáció változatosságát. Bizonnyal hamarosan megjelennek majd beszédvázlatok vagy teljesen kidolgozott beszédek is az új olvasmányokhoz, de kívánatos volna, ha a papok egymás között és a híveknek egy aktívabb csoportjával közösen készítenék elő a prédikációnak anyagát.

Az olvasmányokra és a homiliára a hívek hitvallással válaszolnak. Hitünk főbb igazságainak emlékezetükbe idézésével egyben az eucharisztikus áldozatra is előkészülnek.

Az ige liturgiájának befejező része csak pár éve vált újra általános gyakorlattá, de máris nagy népszerűségnek örvend. Az egyetemes könyörgések összeállításába sokfelé bevonják a híveket vagy azok kisebb aktiv csoportjait: a résztvevők maguk mondhatják el kéréseiket. Valamire azonban vigyázzunk: hogy valóban „katolikusok“ vagyis az egyház egyetemes érdekeit szem előtt tartók maradjunk. Egyéni gondjainkat-bajainkat is a közösség figyelmébe ill. imádságába ajánlhatjuk, mégsem szabad az egyetemes egyház és az egész emberiség nagy gondjairól megfeledkeznünk. Az a négyes kérés-csoport, amit az első Timoteus levél (2,1-2) alapján ajánl a Liturgikus Konstitució (53), változatos formában, de valamiképpen mindig szerepeljen az egyetemes könyörgések között: „Az egyetemes könyörgéseket a hívek részvételével kell végezni először az anyaszentegyházért, azután azokért, akik minket hatalommal vezetnek, majd mindazokért, akiket sokféle baj szorongat, végül minden emberért és az egész világ üdvösségéért.“

Az eucharisztikus liturgia

Az ige liturgiája mellett az eucharisztikus áldozat a szentmise második főrésze. A régi hagyományos felosztás ebben is három egyenlőképen fontosnak tetsző részt különböztetett meg: a felajánlást, az átváltoztatást és az áldozást. A zsinat liturgikus reformja során egyre világosabban látjuk ennek a felosztásnak a helytelenségét. Bár sokszor éppen a liturgikus mozgalom egyes apostolai magyarázták pastorális szempontból tetszetősnek tűnő módon, nagy lelkesedéssel: mintha a felajánlás (földi adományainkat tesszük az oltárra) az áldozásnak (adományainkat visszakapjuk Krisztus teste és vé29