Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

a pszichológia és a szociológia is, szóhoz jussanak a liturgia kialakítása terén. Mivel a szépszámú liturgikus rendelet közül kétségtelenül az 1969 advent első vasárnapjával életbelépő új miserend érint bennünket legközvetlenebbül, ennek újításait s azok teológiai és lelkipásztori jelentőségét ismertetjük a következőkben. A szentmise új rendje Az új rend egyik szembeötlő sajátossága, hogy számos választási lehető­séget nyújt. Jellemző, hogy a rubrikák egyik leggyakrabban használt kifeje­zése a „pro opportunitate“ (ha úgy tetszik, ha alkalmasnak látszik). A litur­gia a jövőben tehát sokkal változatosabb s ennek következtében „élőbb“ lesz, mint a reform előtti időben. A szentmise felosztása is megváltozott. Régen első részét: előmisének ill. a hittanulók miséjének nevezték, főrészét pedig a hívek miséjének. Az új miserend a szentmise első főrészét az I g e liturgiájának, a másodikat pedig eucharisztikus liturgiá­nak nevezi. Ezt a két főrészt a szentmise bevezető és befejező részei foglalják megfelelő keretbe. A szentmise bevezető rítusa A szentmisét a bevezető ének nyitja meg: „Midőn a nép össze­gyűlt, a pap segédkezőkkel az oltárhoz megy. Közben az introitust éneklik“ — mondja az új rubrika. Nem szükséges, hogy ez az ének feltétlenül azonos legyen az introitus szövegével. Az egyházi zenéről szóló rendelkezés megen­gedi, hogy az illetékes püspöki kar megfelelő egyházi népéneket is kijelölhet a mise körmeneti énekeinek helyettesítésére. A magyar püspöki kar élt is ezzel a jogával és minden évre kiadja a Templomi énekrendet. A rubrikák a nem-énekes misék számára a jövőben egy-egy elmélkedésre szánt gondolatot, vagy az ünnepre vonatkozó „mottó“-t jeleznek (ez a Változó Részeket tartal­mazó kötetben fog megjelenni). Ezt felolvashatja a lektor vagy esetleg a köszöntés után maga a pap. Az introitusnak különben az a céija, hogy „meg­nyissa az istentiszteletet és megteremtse az összegyűltek lelki egységét a liturgikus időnek megfelelően". A pap bevonulása után megcsókolja az oltárt és helyére megy. A beve­zető ének befejezése után keresztet vet, majd köszönti az egybe­gyűlteket. Ez a köszöntés valójában eddig is megvolt: a szentmise első „Dominus vobiscum“-a. Az „Úr legyen veletek“ köszöntés a jövőben is al­kalmazható, de ajánlatosabb a Szent Pál leveleiből vett köszöntéseket hasz­nálni, melyekről tudjuk, hogy éppen az őskeresztény liturgikus használatból kerültek a levelekbe. A felelet rájuk „És a te lelkeddel“. A köszöntés után a pap, a diákonus vagy más erre alkalmas segédkező röviden, pár szóval be­vezetheti a napi misébe a híveket. , A köszöntés és a rövid bevezetés után a szentmisének egy új része következik: a közösen és hangosan végzett bűnbánati aktus. A pap 26

Next

/
Thumbnails
Contents