Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

re vár a saját kalendárium kialakítása.

1969 április 6-án kelt a szentmise állandó részeinek új rendje, az Ordo Missae, a már évek óta bejelentett „missa normatíva“ vagy „typica“. Történelmi jelentőségű megjelenése — mint ahogy VI. Pál pápa az új misekönyvet elrendelő apostoli konstituciójában kifejti, — mert a négy évszázaddal ezelőtt, V. Pius pápa által kiadott első Római Misekönyv helyébe lép, természetesen az Ordo Lectionummal és a jelen sorok Írásáig még meg sem jelent Változó Részeket (oratiók, prefációk, antifónák) tartalmazó résszel együtt. Akármennyire is örvendetes, hogy végre eljutottunk a liturgikus reformnak ehhez a jelentős lépéséhez, a szakemberek nem titkolják a kétségtelenül kompromisszumos, nem egészen következetés és világos felépítésű megoldás feletti csalódásukat. A Liturgikus Tanács titkára, A. Bugnini az új eucharisztikus imádságok bevezetése kapcsán azt a megjegyzést tette, hogy a szakemberek által elkészített tervezetnek a keresztút 14 stációján kellett keresztül mennie. Nyilván ez a helyzet az új Ordoval kapcsolatban is. Különösen a hosszú bevezető rítust, az áldozati adományok előkészítésének egyes részeit és az áldozási előkészület nehézkességét kifogásolják és megállapítják, hogy bizonnyal nem ez az utolsó szó a miserend megújításával kapcsolatban.

1969 május 15-én jelent meg az új Istentiszteleti Kongregáció első kiadványaként a gyermekek keresztségének szabályzata és szövegkönyve: Ordo baptismi parvulorum, a zsinat szándéka szerint az adott helyzethez alkalmazva. A szövegek elsősorban nem a megkeresztelendőhöz, hanem a szülőkhöz és a keresztszülőkhöz szólnak. Első helyen az egyszerre többeknek kiszolgáltatott forma áll, azután az egyes keresztségé, de van külön forma a tömeges keresztelésre is. Hozza a keresztségi mise külön szövegeit is.

1969 augusztus folyamán jelent meg, a már május 25-én keltezett új olvasmányrend vaskos jegyzéke, az Ordo lectionum missae. Mivel az olvasmányokat a szentmise jelenlegi rendje során ismertetjük, most ezzel külön nem foglalkozunk.

Természetesen még sok más ideiglenes szöveg (igy pl. húsvét vigíliájának új rendje, a bérmálás, vagy templomszentelés megújított szertartásai) is megjelent, valamint több kisebb vagy helyi jellegű engedményt (mint pl. engedélyt arra, hogy laikusok is áldoztathassanak, vagy a kézbe történő áldozásra) is kiadott az illetékes római kongregáció ill. az egyes országok püspöki kara.

E számos változás ellenére vagy talán éppen az elhúzódó liturgikus reform miatt nem lehet észre nem venni bizonyos fáradtság vagy unalom jeleit sem, másrészt meg az elégedetlenség és a sokkal gyökeresebb reform igényének a jelentkezését sem. Egyesek egyenesen a liturgia kríziséről beszélnek, ez azonban természetes velejárója az egész vallási élet terén jelentkező nagy átalakulásnak. A liturgiát a jövő embere számára is szánjuk, azért szükséges, hogy a liturgiatörténet mellett olyan modern tudományok, mint

25