Szolgálat 4. (1969)

Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után

specie. A koncelebráció újból való bevezetése nemcsak praktikus jelentőségű nagyobb papi közösségek vagy összejövetelek esetén, hanem a papság és a püspök egységének meg a papság testvéri közösségének igen hatásos kifejeződése. A kétszín alatti áldozás bizonyos esetekben való engedélyezése a hívek teljesebb és hatékonyabb részesedését segíti elő.

1967. március 5-én jelent meg a szakemberek által már régen elkészített utasítás az egyházi zenéről: Instructio de musica in sacra liturgia, mely. X. Pius pápa Motu propriója (1903) óta a legjelentősebb egyházzenei intézkedés. A zsinat liturgikus reformjától éppen az egyházi zenészek egy része féltette a kétségtelenül nagy értéket jelentő hagyományos egyházi zenét, elsősorban a gregoriánt és a klasszikus polifóniát. Pedig a reform a múlt minden igazi értékét meg akarja menteni, ha azoknak liturgikus használatát bizonyos feltételekhez is köti, ugyanakkor azonban új lendületet is ad az egyházi zenének új feladatokkal, mert az éneket a liturgia szerves részévé teszi. Az egyházi zene újjászületésének jegyében fogant ez az Instrukció, melynek rendelkezéseiből ismét csak néhányat szeretnénk kiemelni: a liturgikus cselekmény nemesebb alakot ölt, ha énekelve végzik (5.); ugyanakkor engedélyezi, hogy indokolt okból az ünnepélyes misében is csak fennhangon mondjanak egyes részeket (8.), fontos 32. pontja, mely engedélyezi, hogy a körmeneti énekek (introitus, offertorium, communio) népénekekkel helyettesíthetők, s buzdítása, hogy mindenütt, még a kisebb templomokban is szervezzenek énekkarokat, u. n. Scholákat (19—21). Itt említjük meg, hogy 1964 december 14-én megjelent a Kyriale Simplex, 1967 szeptember 3-án pedig a Graduale Simplex melyek egyszerű gregorián dallamaikat a kisebb egyházak számára ajánlják, de mintául szolgálnak a népnyelvű megzenésítések számára is.

1967 május 4-i keltezésű a „Trés abhinc annos’ kezdetű második végrehajtási utasítás a liturgia általános reformjára vonatkozóan: Instructio altera ad executionem C o n s t i t u t i o n i s de Sacra Liturgia recte ordinandam és a hozzákapcsolódó szövegkiadás: Va- riationes in Ordinem Missae inducendae. Ez további lépést jelentett főleg a szentmise egyszerűsítése terén: a perikópák szabad választása, a megemlékezések és a parancsolt könyörgések megszűntetése, a pap gesztusainak további egyszerűsítése, az áldozás utáni csend beiktatása — a jelentősebb pontjai.

A liturgikus „átnevelés“ szempontjából az egyik legjelentősebb dokumentum az 1967 május 25-én megjelent rendelkezés: Instructio de cultu mysterii eucharistici, nem annyira gyakorlati intézkedései miatt (pl. a kétszín alatti áldozásra, az Oltáriszentség őrzésére vagy kitételére vonatkozóan), hanem elsősorban az Eucharisztiára vonatkozó tanítás és a helyes liturgikus és eucharisztikus lelkűiét kialakítására vonatkozó elvek részletes kifejtése miatt.

Ugyancsak 1967 nyarán jelent meg az ökumenikus Direktorium,

23