Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után
szándék" a magyarázata a fokozatos átmenetnek: a zsinat befejezése óta az elmúlt években egymás után jelentek meg a különböző rendeletek vagy az új liturgikus kiadványok. Akik még ma is azt hangoztatják, hogy a fokozatos átmenet helyett egyszerre kellett volna minden rendeletet és új szöveget kiadni, nem veszik tekintetbe a reformnak éppen ezt a célját. A zsinat liturgikus reformjának ugyanis nem csupán bizonyos szabályok vagy szövegek módosítása a célja, hanem az, hogy alapvetően megváltozzék beállítottságunk a liturgiával kapcsolatban is. A liturgia ugyanis nem csupán a rítust szabályozó rendeletek vagy szokások foglalata, hanem —mint ezt a Liturgikus Kon- stitució ismételten leszögezi —: „Lelki életünk forrása és csúcspontja, apostoli tevékenységünk legfőbb célja, hogy mindazok, akik a hit és keresztség által Isten gyermekei lettek, összejöjjenek és az egyházzal közösségben Istent dicsérjék, az áldozatban részt vegyenek, és az Úr vacsoráját egyék" (Lk 10). A zsinat befejezése óta megjelent fontosabb liturgikus rendeletek és kiadványok. 1963. december 4-i keltezésű a zsinat liturgikus konstitúciója: a Const i t u t i o de sacra liturgia, melynek a következő években számos magyarázata, kommentárja jelent meg. (1) A Konstitució hét fejezete felöleli a liturgia megújításának egész területét. Az első fejezet (1—46) a megújulás általános alapelveit tárgyalja, a második (47—58) az Eucharisztia szent titkát, vagyis a szentmisét, a harmadik (59—82) a szentségeket és a szentelménye- ket, a negyedik (83—101) a zsolozsmáról szól, az ötödik (102—111) az egyházi év reformjának elveit tartalmazza, a hatodik (112—121) az egyházi zenével foglalkozik, míg végül a hetedik fejezet (122—130) a liturgikus eszközökről és ruhákról s az egyházművészetről szól. 1964. szeptember 24-én kelt a liturgikus reform első végrehajtási utasítása: Instructio ad executionem Constitutionis de sacra Liturgia recte ordinandam. Bevezetője leszögezi a reform alapelveit, melyek a következők: A hívek aktiv részvételének elősegítése, a fokozatos átmenet, kellő magyarázattal, a pasztorációs munka elősegítése, melynek középpontja a liturgia „paschamisztériuma", husvétititka, általa részesül a világ az isteni életben. Foglalkozik a papság liturgikus kiképzésével, a teológiai oktatás egyik főtantárgyává teszi a liturgiát, szorgalmazza és szabályozza a hívek liturgikus nevelését. Az egyes konkrét intézkedések közül kiemelhetjük a következőket: megszünteti az ismétléseket, elhagyatja ill. leegyszerűsíti a misének egyes későbbi járulékait (lépcsőima, utolsó evangélium, Leo-lma) más részeit viszont (secreta, doxologia, embolizmus) kiemeli, egyre nagyobb területet enged a nép-nyelv használatának. 1965. március 7-én kelt az együttmisézést és a kétszin alatti áldozást szabályozó rendelet ill. szövegkiadvány: Ritus servandus in conce- lebratione Missae et Ritus Communionis sub utraque 22
