Szolgálat 4. (1969)
Tanulmányok - Galambos Irén: A liturgia reformja a zsinat után
kellene ügyelnünk arra, hogy a régi formák lebontásakor keletkező romok ne temessenek maguk alá egyetlen igaz Isten-kapcsolatot se. ') Karl Rahner: Sendung und Gnade, Innsbruck 1961. 27. o. 2) Rahner: id. mű 41. o. 3) Konrad W. Kraemer: Vatikanum II., Osnabrück 1966 3 7. o. 4) Schillebeeckx: A zsinat mérlege, Róma 1968. 27. o. 5) Rahner: id. mű 38. o. 6) Rahner: id. mű 31. o. 7) Szentbeszéd 1969. okt. 5-én a Wiener Stadthalle-ban. 8) Rahner: id. mü. 34. o. Galambos Irén A LITURGIA REFORMJA A ZSINAT UTÁN A zsinat Liturgikus Konstituciójának emlékezetes kihirdetési napján — 1963 december 4-én — használta először Balthasar Fischer, a trieri Liturgikus Intézet egyik vezetője, plasztikus hasonlatát a zsinat liturgikus reformjának megvilágítására: „A katolikus egyház liturgiája 400 éven át gipszkötést hordozott, a mai napon vették azt le róla". Valóban a hitújítás ilyen töréshez hasonlítható az egyház életében s utána a liturgia minden mozzanatának és gesztusának aprólékos szabályozása révén sinbe került, megmerevedett és ez a helyzet csak most a II. Vatikáni Zsinat után változott meg. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen hosszú idő és megszokottság után nehéz most újra a magunk lábán járni. Csak a szakemberek látták már a zsinat folyamán, vagy később, amikor a Liturgikus Konstituciót magyarázták, hogy az valóban „forradalmi csírákat rejt magában“ (A. J, Jungmann) vagy hogy „fordulópontot jelent, melynek méreteit csak a jövő generációk fogják felfogni“ (J. Gelineau). A zsinati atyák túlnyomó többsége azért kívánta első helyen a liturgia reformjának megtárgyalását, mert abban — annak pasztorá- lis jellege folytán — magukat általában „szakembereknek“ érezték. így a liturgikus kérdések megtárgyalása, bizonyos fokig „kísérleti alannyá" is vált, mely megmutatta a zsinat irányát és várható eredményét. Ugyanakkor, mivel a zsinat kezdeti műve volt, nem tekinthető teljesen érettnek, lezártnak, hanem a zsinat többi határozatainak tükrében és az egésznek a szellemében kell szemlélnünk. A zsinat János pápa szavai szerint „noviciusokká“, vagyis kezdőkké tette a zsinati atyákat, akiknek a zsinat „átnevelő iskoláján" kellett keresztül menniük, hogy más emberekként térjenek onnan vissza. Ezen az átalakuláson természetesen nemcsak a zsinati atyáknak kell átmenniük, hanem mindenkinek: papoknak és híveknek is egyaránt. Ez az „átnevelési 21
