Szolgálat 3. (1969)

Teremtés és fejlődés - Fejlődés

Gergely vagy Ágoston) ténylegesen evolúcionisták voltak. Persze, nem a mai értelemben. A génmutáció és a kromoszómaváltozás jelenségeiről mit sem tudtak. Alapgondolatukban azonban már megtaláljuk a fejlődéstani kiindulópontot. Ágoston felfogása szerint pl. (amely igen modern és melyet csak ma tudunk teljes egészében megérteni) az idők kezdetén való teremtés azt jelenti: Isten kezdetben az összes energiák és lehetőségek sűrűsödését hívta létre, amelyben csirájában már minden megvolt, majd ezeket az energiákat szabadon engedte úgy, hogy saját törvényeik szerint hassanak tovább; ez a jövőtől terhes időbeli kezdet, még alaktalanul ugyan, de már magában foglalja a létnek mindennemű formáját.

Más természetesen a helyzet az egyes katolikusnál (s ez a protestánsokra is vonatkozik: az evolúció kérdésében nincs különbség), vagyis gyakorlatilag a legtöbb katolikus teológus- és filozófusnál, a múlt század közepétől egészen századunk huszas éveiig. Csak ekkor kezdődött meg a teológusok körében a vélemények átcsoportosítása. Evolucioniz- mussal kapcsolatos elutasító magatartásuknak elsősorban egy alapvető bizonytalanság volt az oka.

Arra hivatkoztak, hogy a Szentírás tanúsága szószerint veendő. Közben hallgatólagosan feltételezték azt, hogy a Szentírás természettudományos ismeretet akar közvetíteni. Éppen ez nem igaz. A Biblia nem természettudományos tankönyv, hanem az üdvösségről szóló üzenet. Isten úgy szólt az emberekhez, hogy a konkrét ember meg is érthesse, vagyis az évszázadokkal ezelőtt élt keleti ember képes beszédében. Különbséget kell tehát tennünk az üdvösségről szóló üzenet és ennek az üzenetnek formája között, kijelentett igazság és annak közlési módja között, vagyis a között „amit“ a Szentírás mond és a között, „ahogyan“ mondja. Ha ezt nem tesszük, akkor a bibliai üzenetet nem „szószerin- tibb értelemben“ vesszük, hanem egyszerűen félreértjük. Egy bibliai leírásnál tehát mindenekelőtt azt kell kérdeznünk, milyen irodalmi műfajhoz tartozik, hogy így a tartalmat a formától pontosan meg tudjuk különböztetni.

Ha ezeket a követelményeket (Karl Rahner közelebbről is meghatározza őket írásaiban) behatóbban alkalmazzuk a Genezis két teremtés- történetére, összefoglalóan azt mondhatjuk: ezek nem szemtanúk leírásai, nem az idők kezdetén történt teremtés eseményeiről készült „riportok“, csupán ezeknek ténylegességére vonatkozó kijelentések. Ha ez az alapvető elv helyes, akkor mindaz, amit a szerzők az idők kezdetével kapcsolatos reflexió segítségével valóban megismerhettek, a kijelentés tartalmához, mindaz, amit így nem ismerhettek meg, a kijelentés formájához sorolandó.

Kíséreljük meg az imént felállított elvet a Genezisnek arra a részére alkalmazni, amely az embernek Isten által történt külön-teremtéséről

75