Szolgálat 3. (1969)

Jövőbenézés - Van-e lelkünk?

valamit, ami felülmúl minden ismeretet! Az a feladata, hogy állandó vágyat tápláljon önmagában, Feladata, hogy a barátságot és szeretetet úgy élje meg, hogy ebben a barátságban és szeretetben a végtelenség tere nyíljék. Mindabból, amit az ember „külső jelenlété“-ben megél, kiharcol, eltűr és szeretetben meghódít, és abban a mértékben, ahogyan életereje kialszik, úgy fejlődik ki, vagy legalábbis úgy kellene kifejlődnie valaminek, ami jóságot, megértést, jóindulatot, igazságosságot, sőt irgalmat áraszt a világba.

Az ember bensősége — az, amit a „lélek“ fogalmával szoktunk jelölni — nem „található meg“ egyszerűen a világban. Igaz, egy embrióban is van valami, ami későbbi fejlődése során mind magasabbra tör. Éppen azért kell védenünk és őriznünk. Ezt a (csíraszerű) „jelenlétet“ azonban szabadon ki kell bontakoztatni. Ez ember-létünk feladata. Ennek a lehetőségnek egyszer minden ember számára meg kell nyílnia. Hogyan és mikor? „Egyszer“ — s ez annyit jelent: legalább a halálban. Minden ember számára meg keli lennie annak a lehetőségnek, hogy a „külsőség“-et (amelyet testnek nevezünk), bevezesse a lét „bensőségé“-be, hogy megnyílhasson az abszolút számára.

yAquinói Tamás, a keresztény gondolkodók egyik legnagyobb alakja (akit még a „test-lélek“ fogalmi sémája tart fogva), hasonló gondolatot vet fel. Szerinte az ember nem áll két „dologból“, hanem egyetlen lényeg, akiben anyag és szellem lényegileg egyesül. A kettőből egy harmadik lesz, s ez egyik sem az előző kettő közül. Az emberi test nem más, mint a „lélek kifej lése“. És megfordítva: az emberi lélek az anyag legmagasabb önmegvalósulása. Az emberi lélek — így mondja Aquinói Tamás többször is — a lényegéhez tartozó szükségszerűséggel hatol bele az anyagba. Test nélkül nincs emberi lélek. Test és lélek: az emberi valóság lényegileg egyesített elvei. Az a valóság, amelyet „embernek nevezünk, nem két szubsztancia összekapcsolódása. A test a lélek lényegi aktusa. A léleknek a testhez való viszonyulása lényegéhez tartozik. A testiség nem más, mint kifejtése mindannak, ami a lélekben már „ős-eredetileg“ benne volt. És fordítva: az, ami „az anyag törekvéséből“ lényegi szükségszerűséggel előtör, az a lélek. Ez a filozófiai meglátás valószínűleg a szellemtörténet egyik legfontosabb gondolatvázlata. Egyben azt is megmutatja, hogy egy olyan ember, aki a dolgokat a végső alap szempontjából fontolja meg, még akkor is át tudja törni a formulák korlátját és rámutathat olyan gondolatokra, amelyeket az emberiség csak évszázadok múlva tud felfogni, ha megmerevült formulákba és fogalmakba van „bezárva“. Mindez már sejteti, milyen átfogó gondolati következtetéseket vonhatunk le mindebből következő témánkkal, a halállal kapcsolatban. Még korai volna azonban ezeket a következtetéseket már most leszűrni.

Csírájában azonban már benne van a feleletünk. Amit keresztény és

15