Szolgálat 2. (1969)
Halottaink - Memento . . . Dr. Szörényi Andor
Az ötvenes évek keresztútjén a türelem, az alázat, a hűség és a megbocsátó szeretet világítótornya mindmáig nagy egyházmegyéjében. Előrelátó főpap volt. Ennek érdekében mindig arra kérte papjait, hogy szeressék egymást. A lelkigyakorlatok végén kezében Prohászkával és annak lelkületével, buzdította papjait a mélyebb lelki életre. Sokat látogatta a plébániákat, a szerzetespapokat és nővéreket a Karitasházakban. Hallatlan munkabírással bérmált, 2-3 ezret egy nap, 4-5 óra prédikációval, két nyelven: szlovákul és magyarul. Nagyon szerette papjait és híveit. A második vatikáni zsinat élete fénypontja és öröme lett. Az egész Egyház liturgikus bizottságának tagja. Otthon az Országos Liturgikus Bizottság elnöke. Megajándékozta népét az új, zsinati népnyelvü liturgiával. Hazájának új fejlődési lehetőségeiben nagyon okos és előrelátó volt. Az alakuló új szlovákiai egyházprovinciában a szent atya papjai és a hívek reménye lett volna. A Gondviselő Atya másképp határozott. A nagy egyházfejlődésben már az örök Istennél közbenjáró. Nagy munkát végzett. 2 évtized után újra elindította az egyházszervezést, mind a latinoknál, mind a görögöknél. Nagy nehézségek ellenére a katolikus könyvkiadás is elindult. Végrendeletében papjait és híveit újra csak, most már végérvénnyel, egységre és kölcsönös szeretetre kérte. öröksége nyitott maradt kérdésekben. Nagy munka kezdésében és elindításában roppant nagy föladatot hagyott utódaira. Dr. Morovics István MEMENTO Amig emlékezünk valakire, addig bizonyítjuk, hogy szívünkben szeretet él iránta — és addig él ez a szeretet, amíg szívesen emlékezünk rá . . . Volt kedves professzoromra emlékezem, úgy ahogy bennem, a növendékben él emléke. Rövid újsághír közölte, hogy 1969 márc. 8-án este, 61 éves korában hosszas betegség után elhúnyt Szörényi Andor, a budapesti Hittudományi Akadémia professzora a hárshegyi idegklinikán. Aztán néhány száraz életrajzi adat következik. Iskoláit Zomborban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen Budapesten és Rómában a Pápai Szentírástudományi Intézetben végezte. 1932-ben „summa cum laude“ doktorált Budapesten, 1942-ben biblikus laureatusi fokozatot szerzett Rómában. Tanár volt Kalocsán, 1944-1947-ig a kalocsai szeminárium vicerektora, 1950/51-ben rektora, majd 1951-től a budapesti Hittudományi Akadémián az Újszövetség professzora. Az újsághír, azután a temetésén elmondott beszédek röviden összefoglalják érdemeit, tudományos munkásságát. Konferencia beszédeire, amiket az egyetemi templomban tartott, mindig megtelt a templom. Bibliaórái a felsőkrisztinavárosi templomban gazdag élményt jelentettek a nagyközönségnek. Nagyböjti, karácsonyi rekollekciők tartására hívták meg országszerte — és mindenütt úgy megkedvelték modern biblikus előadásait, hogy örömmel hívták más évben is újra lelkigyakorlat, ill. beszédsorozat megtartására. Tudományos munkásságát ismertette a Vigilia hosszú éveken át. A Szent István Társulat szentírás-bizottságának volt elnöke és munkatársaival kiadta a Szentírás új, görögből készült fordítását. A Szentíráshoz írt jegyzetei nem rövid megjegyzések csupán, hanem kimerítő bibliamagyarázat a hívők számára. „A zsoltárok és az istentisztelet az ószövetségben“ c. könyve német nyelven jelent meg; a „Biblia világa“ c. könyvében pedig a nagyközönség elé tárja tanári munkájának gyümölcsét. Nemcsak odahaza tartott konferencia-beszédeket, hanem többször hívták meg külföldre is előadást tartani, ahol szintén a legnagyobb elismerést aratta. 7 97
