Szolgálat 2. (1969)
Halottaink - Memento . . . Dr. Szörényi Andor
Növendéke voltam. Két éven át hallgattam előadásait a budapesti Hittudományi Akadémián: újszövetségi introdukciót, hermeneutikát és az eredeti görög szöveg alapján exegesist. Szívesen mentem azonban előadásait hallgatni a két év után is, szívesen jártam hozzá szemináriumra is. Az előadó és szónok Előadásait az Akadémián sokszorosítottuk, amig könyve meg nem jelent. Magammal vittem jegyzeteimet az életre, később könyvét vásároltam meg. A hatalmas szent- irástudományi anyag nem száraz tudományos adathalmaz, hanem minden sora a tollal jól bánni tudó, alkotó professzor munkája. írása, tudományos előadásai olyanok voltak, hogy később a gyakorlatban akár előadásra, akár szentbeszédre minden változtatás nélkül fel tudtam használni. Minden előadása egyben szónoklat is volt. Tűz volt bennük, lelkesedés, lendület. írásaiban magával ragadja az olvasót. Kiváló szónoki tehetsége — gazdag biblikus tudásával párosulva, még inkább lenyűgözte hallgatóit, ha a nagyközönségnek tartott előadásokat, vagy a templomban prédikált. Nemcsak a katolikusok, de másvallásuak is elmentek és meghallgatták szentbeszédeit. Legnagyobb érdemének tartom, hogy azt a nagy tudományos anyagot, amit birtokolt, az irodalmár és a szónok kiváló tehetségével gyümölcsöztetni tudta, messze túl az akadémiai katedrán, a nagyközönség számára. A tudós Hogyan látta, bírálta őt a növendék, mint tudóst? Aki nála tanulta a biblikumot, azt már az első előadáson lenyűgözte tudásával. Amint belemélyedt az ember a tanulmányokba, egyre jobban tárult ki előtte Szörényi professzor tudományos gazdagsága. Rengeteget dolgozott, lépést tartott a legújabb bibliakutatási eredményekkel. A tudós örömével beszélt egy-egy újabb biblikus eredményről. Jártam többször lakásán, megcsodáltam hatalmas könyvtárát. Mivel professzori munkája az Akadémián, egyéb beszédei, előadásai rengeteg időt vettek igénybe, éjszaka dolgozott könyvei között. Amikor pl. a kirbet qumráni ásatások eredményeit sikerült megszereznie és azokat közölte velünk, mindig az volt az érzésem: ez az ember szerelmese a munkájának. Soha nem láttam a munka miatt megtörtnek, fáradtnak, kedvetlennek. Munkakedve, munkaereje páratlan volt. Remekül tudta tudását továbbadni. Meg tudta kedveltetni növendékeivel a tudományos kutatást. A szentírástudomány óriási területén teljesen magabiztosan mozgott. Modern szentirástudós akart lenni — még akkor is, ha sokan félreértették és túl merésznek tartották nézeteit. Emellett mindig a Szentirás iránti alázatos, rajongó szeretettel hajolt meg a Mester Szava előtt, az apostol „fidem servavi“ szilárdságával és hitével. Az ember Szörényi professzor egyéniségét a szeretet jellemezte. Akik közeli ismerősei, barátai voltak, tudják, hogy ez így van. A szeretet embere volt, mert nagyon szerette tudományát. A legnagyobb szorgalommal tanult élete végéig ő, a tudós. Páratlan szorgalmát sokan ismerték. Kemény, tudományos harcai közben többször hallottunk humoros szeretetteljes megjegyzéseket tőle. Soha nem felejtem el például, mikor igen szellemesen megjegyezte egyik professzor társáról: „Amit én tanítok, az lehet, hogy nem történelem, de amit ő tanít, az meg nem Szentírás“. Szerette növendékeit, akkor is, ha azok őt sokszor túlszigorúnák tartották. Elvárta, hogy tudjuk az anyagot. Elvárta a saját érdekünkben, a jövő papi generáció érdekében, a szentirás iránt érzett tiszteletteljes szeretettel. 98
