Szolgálat 2. (1969)
Eszmék és események - Az április 28-i konzisztórium körül
— Violardo Giacomo, 1898, olasz címzetes érsek — Willebrands Jan, 1909, holland címzetes érsek, az Úniós Titkárság elnöke — Wright John Joseph, 1909 Pittsburgh (USA) püspöke (Villot utóda lett a Papok Kongrégációjának élén) — Yü Pin Paul, 1901, Nanking (Kína) érseke. + A Szent Kollégiumnak most 136 tagja van, de kettőről nem lehet tudni, hogy kicsoda, ugyanis a Szentatya e kettőnek a nevét nem hozta nyilvánosságra. A bíborosi Kollégium eredete a középkorba nyúlik vissza. A „Cardinalis" szó tulajdonképpen olyan papot jelentett, akit valamelyik nagyobb templom szolgálatára véglegesen kijelöltek, az illető templom mellé inkardináltak. Kezdetben Róma 25 plébániájának és 7 diákoniájának a vezetői voltak a pápa közvetlen tanácsadói. Ezekhez járultak később az u. n. palotadiákonusok és a rómakörnyéki szuburbikárius püspökök. A 25 plébános, a 7 városban szolgálatot tevő és a 7 palota-diákonus, valamint a 7 püspök 1150-től már kollégiumot alkotott. A kollégium dékánja mindig az ostiai püspök volt, míg a „Camerlengo" a kollégium javait kezelte. 1179 óta a pápát kizárólag ez a kollégium választotta. A XII. században jött szokásba, hogy a pápa a bíborral a távoli egyházak főpapjait is kitüntette. Ugyancsak a XII. századtól a bíborosok rangban nemcsak a püspököket, hanem az érsekeket is megelőzték; tekintélyük egyre nagyobb lett, annyira, hogy a XV. századtól rangban fölötte álltak még a pátriárkáknak is. Számuk a XIII., XIV. és XV. században általában nem volt harmincnál magasabb. V. Sixtus pápa viszont 1586-ban 70-ben határozta meg a Szent Kollégium létszámát, éspedig úgy, hogy püspöki rendjébe 6 szuburbikárius püspök, papi rendjébe 50 presbyter és szerpapi rendjébe 14 diákonus bíboros tartozott. Amikor az egyház központi hivatalait, a kongregációkat megszervezték, ezek élére több bíborosból álló testület került. Éppen erről a testületről nevezték el ezeket a központi hivatalokat kongregációknak. Eredetileg a diá- konus-bíborosok valóban csak szerpapok, a presbyter-bíborosok meg csak papok voltak. Később a Szent Kollégium két alsóbb rendjének valamennyi tagja pap volt. XXIII. János pápa 1962-ben úgy rendelkezett, hogy a Szent Kollégium valamennyi tagja püspök legyen. így vette elejét annak a kínos kérdésnek, amely esetleg a zsinaton felmerülhetett volna, ti. hogy milyen jogon előzik meg a püspöki méltósággal nem rendelkező diákonus-bíborosok a keleti egyház apostoli székeinek nagytekintélyű főpapjait, a pátriárkákat. XII. Pius pápa is gondolt arra, hogy a bíborosi Kollégium létszámát növeli. Amikor egyik munkatársa figyelmeztette, hogy V. Sixtus pápa e Kollégium létszámát egyszersmindenkorra 70-ben állapította meg (hetvenen voltak azok 84
