Szolgálat 2. (1969)

Egyház szava - O. M.: A szentmise állandó részeinek új rendje

a VI. fejezet viszont a templom berendezésével, a szent edényekkel és ruhákkal kapcsolatos tudnivalókat foglalja össze. A VII. fejezet a miseformula és a különböző olvasmányok, könyörgések és énekek kiválasztásában segíti a papot, míg a Vili. fejezet a votivmisékre és gyászmisékre vonatkozó tudnivalókat közli. i i

Miből olvassa majd a pap a szentmise változó részeit? Az olvasmányok kötetéből és a változó imák és énekek kötetéből. Vagyis az eddigi egy misekönyv helyett a jövőben a papnak három könyvet kell majd használnia, amint eddig a püspöki misékben volt szokásos. De egy kötetben kiadni mind a hármat nemcsak azért nem lehet, mert a lekcionále három éves ciklusban közli az olvasmányokat, hanem azért sem, mert a nép jelenlétében mondott mise egyes imáit és olvasmányait nem az oltárnál, hanem a szediliáknál és az ambón mondják ill. olvassák.

Most pedig lássuk, hogy mi változik meg a mise állandó részeinek új rendje szerint. A bevezető rész, a felajánlás és a kenyértörés liturgiáját jelentősen módosították. Először is eltűnik a szertartásból a lépcsőima. A mise az introitus énekkel kezdődik. A pap és a nép keresztet vet, majd a pap köszönti a híveket. A köszöntés lehet a hagyományos — „Az Úr legyen veletek" — vagy lehet valamelyik azok közül a köszöntések közül, amelyekkel Szent Pál apostol leveleit megnyitotta. A nép válasza viszont mindig azonos: „És a te lelkeddel.“ A köszöntés után bűnbánati imádság következik, ezt a pap néhány buzdító szava előzheti meg. A bűnbánat kifejezése különböző formulákkal történhet. A kyriét és a glóriát a szokásos módon imádkozzák.

Erősen megváltoztatták az eddig felajánlásnak nevezett részt is. Mivel az igazi felajánlás eddig is a kánonban volt, ezért az új szertartásban az áldozati adományoknak az oltárra való helyezésekor a Szentírásból azokat az áldásimákat mondják, amelyek az Isten teremtő hatalmáról emlékeznek meg és azt emelik ki, hogy az ember ajándékaival közreműködik a szentáldozat bemutatásában.

A kenyértörés és békecsók szertartása is módosult. A Miatyánkot követő embolizmus, „Libera nos“ rövidebb lett, nem történik benne említés a szentekről, és az Űr második eljöveteléről való megemlékezéssel zárul, a nép pedig a keleti és protestáns liturgiákban annyira kedvelt szentírási fohásszal válaszol: „Mert tiéd az ország és hatalom . . .“. A kenyértörés előtt a pap elimádkozza az imát, amit eddig az áldozás előtti három ima közül elsőnek mondott: „Domine Jesu Christe . . .“ majd a hívekhez fordul: „Az Úr békéje legyen veletek" szavakkal és felhívja őket, hogy egymást is az Úr békéjében köszöntsék. A hívek a püspöki kar által meghatározandó módon fejezhetik majd ki, hogy Krisztus békéjében szeretik egymást. A kenyértörés csak ezután következik. A miseostya nagyobb lesz, annyira, hogy a híveknek legalább egy részét a mise közben átváltoztatott nagy ostyának a darabkáival áldoztatják meg. Az „Uram, nem vagyok méltó“ fohászt is csak egyszer mondja a nép, miután a pap az áldoztatás megkezdése előtt kezében az

^S

77