Szolgálat 2. (1969)
Egyház szava - O. M.: A szentmise állandó részeinek új rendje
EGYHÁZ SZAVA A SZENTMISE ÁLLANDÓ RÉSZEINEK ÚJ RENDJE VI. Pál pápa ápr. 3.-án nagycsütörtökön írta alá „Missale Romamim" kezdetű apostoli konstitucióját és benne meghatározta a szentmise állandó részeinek új rendjét. Az eddig használt misekönyvet a trienti zsinat utasítására V. Szent Pius pápa 1570-ben adta ki. Szerkesztői nagyrészt azt a liturgiái rendet követték, amelyet a korai középkorban még Nagy Szent Gergely pápa határozott meg. Ennek a misekönyvnek egyes részeit a pasztorális igényeknek megfelelően már XII. Pius pápa is módosította, amennyiben a nagyheti szertartások rendjét megújította. A II. Vatikáni zsinat viszont a mise liturgiájának gyökeres reformját írta elő, sürgetve, hogy az új liturgia világosan mutassa meg a mise egyes részeinek sajátos természetét, ezek összefüggését és tegye könnyebbé a hívek tevékeny bekapcsolódását. A misekönyv reformját különben a liturgisták már régóta kívánták, hangoztatva, hogy az ősi liturgiái források és a keleti liturgia gazdagságának ismeretében olyan értékeket lehetne a mise liturgiájába beépíteni, amelyekért kár volna, ha az ismeretlenség homolyában maradnának. A szentmise állandó részeinek új rendje a Szertartások Kongregációjának 1969 ápr. 6-i rendeletével jelent meg és használata ez év nov. 30-tól, azaz advent első vasárnapjától lesz kötelező. Az előttünk lévő új miseordináriumnak két része van. Az első „Institutio generalis Missalis Romani“ címmel a mise liturgiájára vonatkozó általános tudnivalókat tartalmazza, a második rész viszont a mise állandó részeinek az új rendjét határozza meg és az állandó liturgiái szövegeket közli. Az általános tudnivalók a korábbi rubrikák helyét foglalják el. E rész stílusa is a pasztorális igényeknek megfelelően inkább tájékoztató, mint apró előírásokban el- vésző: a miséző papot nemcsak a szertartások elvégzésében, hanem megértésében és átélésében is segíteni akarja. Ennek a bevezető résznek nyolc fejezete van. Az I. fejezet a mise lényegére vonatkozó doktrinális összefoglalást tartalmazza. A II. fejezet sorba veszi a mise liturgiájának a részeit, mindegyiket doktrinális és rubrikái szempontból mutatja be és magyarázza. A III. fejezet azt foglalja össze, hogy mi hárul a liturgiából a papra, a népre, az oltárszolgára. A IV. fejezet a nép jelenlétében és a nép jelenléte pélkül mondott és koncelebrált mise liturgiáját mutatja be és felsorolja a két színnel való áldozás módjait. Az V. fejezet a templomról, mint a szentmise helyéről szól, 76
